Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Szívem csücske, a falusi vendéglátás

Turizmus - 2007-12-05 14:57:34
Jászszentandrás és Móricgát Jóléti Szolgálat Alapítványa 1993. óta próbál segíteni a térség szociálisan hátrányos helyzetűinek. Nem pénzt adtak, hanem igyekeztek megtanítani valamire az embereket.

 

A Jóléti Szolgálat Alapítvány célkitűzése az volt, hogy a környéken élÅ‘ szakképzetlen munkanélkülieknek olyan képzést nyújtsanak, amivel el tudnak helyezkedni a munkaerÅ‘piacon. A 2004-2006. közötti I. Nemzeti fejlesztési Terv keretében, a Dél-alföldi Regionális Operatív Program (ROP) pályázatán nyertek Európai Uniós támogatást a Hétszínvirág Oktatási Programjukra. Szorosan együttműködtek a térség munkaügyi központjaival, ahol megmondták nekik, mire volna igény. Így alakult ki az a három képzés, amely a legtöbb lehetÅ‘séggel kecsegtette a programban résztvevÅ‘ket: szakács, kÅ‘műves és falusi vendéglátó szakmát lehetett szerezni. Minden évben harminchat olyan munkanélküli részesül képzésben, aki csak az általános iskolát végezte el. A „tanterv” elméleti és gyakorlati órákból áll.

Borverseny volt a vizsgamunka

 

– Szívem csücske a falusi vendéglátás – mondja Csorba Sarolta, a Bács-Kiskun megyei Jászszentandrás és Móricgát Jóléti Szolgálat Alapítványának vezetÅ‘je. – A tanulóknak a képzés végére komoly gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk: megtölteni az alapítvány kézműves tanyáját vendégekkel, reklámkiadványt készíteni, ajánlatot kérni. Az elsÅ‘ csoport vizsgamunkája egy térségi borverseny megszervezése volt.

 

Az alapítvány képzéseit a vidéki turizmus, a természetvédelem, a kézműves szakmák oktatása köré építette fel, a gyakorlati feladatok rendszerint a Jóléti Szolgálat kézműves tanyája köré szervezÅ‘dtek. Nem véletlen, hogy a falusi vendéglátás központi szerepet kapott, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt tanítani?

 

ElsÅ‘ a korrekt felvilágosítás

 

– Ez is egy szakma, ami elsÅ‘ ránézésre szimplának tűnik, de nem az. ElsÅ‘ a korrekt, szakszerű felvilágosítás – magyarázza Csorba Sarolta. – Aki tanyára megy nyaralni, jó esetben tudja, hogy ott bizonyos igényeibÅ‘l engednie kell. De nem szabad, hogy csak helyben derüljön ki, melyekbÅ‘l. Ha nincs folyó víz, ha pottyantós a budi, az nem gond, csak a vendégnek úgy kell érkeznie, hogy ezt tudja. Ugyanis az, hogy Å‘ hogy érzi magát onnantól kezdve, hogy megérkezik, az én felelÅ‘sségem addig, amíg el nem integetem az állomáson. Úgy kell vele viselkednem, mintha egy rokonomat látnám vendégül, csak pénzt kérek érte.

 

Ez a tudathasadt állapot a falusi vendéglátás alapja: Csorba Sarolta szerint ettÅ‘l nehéz ez a szakma.

– Gyönyörű tanya, profi szórólap, jönnek a vendégek, és csakhamar kiderül, hogy a kolléga utálja a gyerekeket. Onnantól kezdve: ne lépj a fűre, vedd le a cipÅ‘det, ahhoz ne nyúlj, oda ne menj. Így nem lehet. A vendég a király, mindenki Å‘érte van. Nem egy tárgyat, helyet adunk el, hanem élményeket. Ez megfoghatatlan dolog, az élmény, de ha nem volt meg, akkor az egész nem jó. Mi lehet élmény? Például valaki azt mondta nekem, hogy Å‘ itt látott elÅ‘ször csillaghullást életében. De volt olyan is, hogy egy házaspár visszaszólt nekünk: milyen boldogok, mert nálunk végre megfogant a babájuk.

 

Csak a vendégnek jut Pick-szalámi?

 

– Hogyan boldogulnak azok, akik részt vettek egy ilyen képzésben?

– Például itt van a Rozi néni, Kömpöcön – mondja Csorba Sarolta. – Ötvenkét éves volt, a fiával jöttek. Azt mondta, egész életében gürizett a tanyán, de már nem bírja, ugyanakkor imád emberekkel foglalatoskodni. Ő megtalálta a helyét. A fogkrémet sem úgy gyártják, hogy mindegyik mindenre jó: az egyik fehérít, a másik a fogkÅ‘tÅ‘l véd. Azzal a szolgáltatással, amelyik mindenkinek egyformán jó, valami baj van. Rozi nénit például megtalálta a Nagycsaládosok Egyesülete, Å‘k küldték hozzá az elsÅ‘ vendégeket: azóta teljesen kivirult, folyamatosan teltház van nála, és még pénz is csurran-cseppen belÅ‘le.

 

– Mi van, ha valakinek nincs saját ingatlana?

– Ez a helyzet a munkanélküliek felével. El tudnak menni a turizmus területén máshová, de azért az nem az igazi. Tudok olyanról, aki panzióban takarít, egy másik volt tanítványunkat marketingesnek vették fel egy fogadóba.

 

– Meg lehet ebbÅ‘l élni?

– A dolognak az a rákfenéje – mondja kissé keserűen Csorba Sarolta –, hogy ha nézzük az úgynevezett szükségletpiramist, aminek az alján vannak az alapvetÅ‘ szükségletek – evés-ivás, lakhatás, meleg – azután egyéb, fontos dolgok – család, barátok, szerelem – és a piramis csúcsán az önmegvalósítás, akkor azt látjuk, hogy ez a fajta vendéglátás akkor van rendben, ha önmegvalósításként tekintenek rá. Mi pedig ott tartunk, hogy az alapszükségleteket ebbÅ‘l akarjuk kielégíteni. Ad egy rossz szájízt a dolognak, hogy a vendég asztalára fel kell tennem a Pick-szalámit, de az én családom nem ehet belÅ‘le, mert az luxus lenne.

 

Tanács Gábor

Megtekintett oldalak: 5,315,710

A projekt partnerei: