A polleninformációs szolgáltatás Svédországban indult az 1970-es évek elején. Skandináviában sok a nyírfaerdÅ‘, az ottani lakosság 30 százaléka szenved a nyírfa allergiát okozó virágporától. A szolgáltatás lényege, hogy mérik a levegÅ‘ pollentartalmát; jelzik, hogy az allergiabetegek mikor kezdjék el szedni a gyógyszert, és mikor hagyhatják abba. Magyarországon a parlagfű a legallergénebb növény: az allergiát okozó éves pollenmennyiségnek csaknem a felét adja. Ha egy köbméter levegÅ‘ben 30 darab parlagfű-pollen van, arra a szénanáthás betegek 60 százaléka már reagál: van, aki orrfolyással, másnak kapar a torka, vagy bevörösödik a szeme.

Az első pollencsapda

Juhász Miklós a lakásán, mikroszkóp alatt vizsgálja a csapdával befogott pollenszemeket

Dr. Juhász Miklós, a Szegedi Tudományegyetem docense volt az, aki elÅ‘ször szerzett be Magyarországon pollencsapdát a nyolcvanas évek második felében. Őt követte Komlódi Magda, az ELTE professzora, akivel 1990-ben már egy nemzetközi konferencián is elÅ‘adták az eredményeiket. KésÅ‘bb szaporodtak a pollencsapdák – az eredmények feldolgozásában és a tájékoztatásban két vonal alakult ki. Az Országos Közegészségügyi Intézet jelenleg 19 városban működtet pollencsapdát, a mintákat Budapesten vizsgálják, de az eredmények nem publikusak.

A másik vonalat működteti dr. Juhász Miklós, aki kezdetben újságokban tette közzé mérési eredményeit. 1996-tól az adataik az interneten is elérhetÅ‘k. 1998-ban kezdtek hasonló vizsgálatokat a JATE két testvéregyetemén, az újvidéki és a temesvári egyetemen. Néhány évig a DKMT Eurorégió minden megyeszékhelyérÅ‘l fölkerültek az adatok a honlapra – Szolnokon, Békéscsabán és Kecskeméten ezeket az ÁNTSZ gyűjtötte. 2003 után ez utóbbi városok adatait nem már kapta meg Juhász Miklós – belépett viszont az adatszolgáltatásba Pécs, majd Eszék, Zágráb, Belgrád, Szabadka. Ma 6 ország 9 városának hetente frissített adatai olvashatók az interneten, a www.pollinfo.ini.hu címen.

A parlagfű útja

Juhász Miklós minden héten bemegy az Ady téri egyetemi épületbe, kiveszi a szalagokat a tetÅ‘n lévÅ‘ pollencsapdából, és otthon, a lakásán mikroszkóp alatt megvizsgálja. Az adatokat elküldi a partnereinek, Å‘ is megkapja a másik 8 városból az ott mért értékeket, és fölteszi Å‘ket az internetre. Támogatást erre nem kap, néhány évben csak a Szegedért Alapítványtól kapott 50-100 ezer forintot. Dr. Juhász Miklós azt mondta nekem, nem lenne szükség olyan sok pollencsapdára, mint amennyit hazánkban üzemeltetnek: a szél 60-100 kilométerre is elviszi a pollenszemeket. A szakértelem viszont nagyon fontos: olyan valaki vizsgálja a mintákat, aki kellÅ‘ biztonsággal meg tudja egymástól különböztetni az egyes pollen típusokat!

Megkérdeztem az aerobiológustól, hogyan terjed a parlagfű, és van-e esély arra, hogy belátható idÅ‘n belül visszaszorítsák. Elmesélte: a parlagfű hazai terjedése az elsÅ‘ világháború utáni amerikai gabonasegély- szállítmányokkal indult a Dunántúl felé. Nemcsak ezen az úton terjedt. Az 1950-es évekbÅ‘l már van adat arra, hogy az akkori Jugoszláviában több helyen volt parlagfű a Duna-Tisza közén. Ugyanúgy haladt délrÅ‘l északra, ahogyan a jégkorszak után a Kárpát-medence egyéb növényei.

Szakértelem és támogatás

A pollenadatokból következtetni lehet, hogy hol tart éppen a parlagfű terjedési hulláma: 1990-ben volt nagyon sok Szeged térségében, 1995-re Kecskemét környékét öntötte el, 2000-re Debrecenig, mára pedig Nyíregyházáig jutott. Amíg nem mérték a pollenszennyezettséget, nem volt errÅ‘l pontos információ. A politika rendeletekkel igyekszik látványos eredményeket elérni a parlagfű irtása terén, (ehhez gyakran idegenforgalmi érdekek is kapcsolódnak), ám az akciók hatékonysága erÅ‘sen vitatható. Az idÅ‘járási viszonyok jobban befolyásolják a parlagfű éves mennyiségét, mint a kampányszerű bírságolási akciók. Legalább 10 évig kellene szisztematikusan irtani a parlagfüvet, hogy valóban érzékelhetÅ‘ legyen az eredmény.

Dr. Juhász Miklós szeretné, ha ez az eurorégiós polleninformációs szolgálat hosszú távon fennmaradna és tájékoztatná a hazánkból a déli országokba utazó szénanáthásokat, illetve az ott élÅ‘ magyarokat. Kellenének fiatalok is, akik majd átveszik ezt a munkát, és jól megtanulják a pollenszemek felismerését. De nem ártana némi pénz sem: a pollencsapdák kicserélésére és a hatékony munka elÅ‘segítésére.

Tanács István