Magyarországon bonyolult agrárpolitikai kérdés a termÅ‘föld ügye. Belföldi magánszemélynek nem lehet több saját tulajdonú földje 300 hektárnál vagy 6000 aranykoronánál. (Az aranykorona speciális magyar mértékegység, a föld jövedelem-termelÅ‘ képességét jelöli). Gazdasági társaság nem szerezhet földtulajdont. Ennek ellenére van olyan, amelyik rendelkezik ilyesmivel: a törvény hatálybalépése elÅ‘tt megszerzett földek ugyanis a cégek nevén maradhattak, ezt a korlátozott mennyiséget pedig megszerezheti másik gazdasági társaság is, ha a tulajdonos céget szÅ‘röstül-bÅ‘röstül megveszi.

Magyarország: moratórium 2011-ig

A külföldi magánszemélyre vonatkozó főszabály az, hogy nem juthat termőföld a tulajdonába, ez alól azonban vannak kivételek. A 6000 négyzetméternél kisebb tanyák megvételétől nem tiltja el őket a törvény. Az a külföldi magánszemély, aki három éve életvitelszerűen Magyarországon él, és mezőgazdasági vállalkozási tevékenységet folytat, a belföldiekre vonatkozó szabályok szerint szerezhet földet. Az első kivétel a pusztuló tanyahálózat rendezett hobbitanyákká alakulását hivatott segíteni, az utóbbi feltételrendszer ellenőrzése viszont szigorú, ezért nem valószínű, hogy külföldiek tömegesen igyekeznének megkerülni. Az EU-val kötött megállapodás szerint ez a moratórium 2011-ig áll fenn.

Ugyanakkor a 2000-es évek elején voltak arra utaló jelek, hogy zsebszerződésekkel külföldi gazdasági társaságok igyekeztek Magyarországon helyet biztosítani maguknak. Az ingatlan-nyilvántartás szerint nem lettek tulajdonosok, de be nem adott háttérszerződésekben lefektették, hogy a földeket az ő pénzükből vették. Ugyanakkor a magánszemélyekre szabott korlátozás, illetve a gazdasági társaságot érintő moratórium miatt nagy tételben erre nem kerülhetett sor.

Aki eladta a földjét, az már túl van rajta; aki meg nem, az a moratórium feloldására vár

A mezőgazdaságra gyakorolt hatása szempontjából megoszlanak a vélemények a földtörvényről: a nagybirtokok kialakulását nem akadályozta meg, ugyanakkor az agrárcégek nem tulajdonosokként, hanem bérlőkként gazdálkodnak. A mezőgazdaságban nagyon komoly verseny van: a kisbirtokosok megfelelő szakértelem vagy szövetkezés nélkül nem tudnak helytállni. A földdel jelentős terhek járnak együtt, ezért mindenki igyekszik azt bérbe adni. Ugyanakkor földtulajdont nehéz szerezni, mert a piac beállt, a mozgolódás csekély, aki áron alul (átlagos termőképességű föld esetén hektáronként 800-1000 euró számít normális árnak) eladta a földjét, az már túl van rajta; aki meg nem, az a moratórium feloldására vár.

Az uniós agrárpolitika alakulása sokat változtathat a magyar bérleti viszonyok jövőjén is. 2009-től az úgynevezett farm alapú támogatást az akkor használt földek nagysága alapján állapítják meg, és ez kvótaként fog működni az elkövetkező évekre is. Vagyis, aki 2009-ben bármilyen jogcímen használja a földet, annak lesz joga a következő években a támogatásra, még ha esetleg bérelt földje sincs: ez a vagyoni értékű jog is spekulációk tárgya lehet. Hasonlóképpen kérdés, mit tesz földtulajdonával a magyar állam: a birtokkoncentrációt elősegítendő ugyanis az idős gazdák birtokait életjáradék fejében felvásárolta, és ezek sorsa részben még kérdéses.

„Pannon grófok” a Vajdaságban

– Szerbiában nincsenek korlátozások: külföldiek és gazdasági társaságok egyaránt szerezhetnek földet, méghozzá annyit, amennyit akarnak – mondja Szecsei Mihály szabadkai közgazdász professzor. – Már az előző rendszer végén jobbára magánkézbe kerültek a földek, számolatlan kistulajdonos lett. Szabadka környékén például a földtulajdonosok kétharmada három hektár alatti birtokkal rendelkezik, de együtt is csak a földterület harmadát mondhatják magukénak.

A szocialista Jugoszláviában voltak állami és úgynevezett társadalmi tulajdonú földek, az államosítás két lépcsőben történt. A kilencvenes években az úgynevezett társadalmi tulajdont osztották szét kárpótlás során. Amikor a legolcsóbb volt a föld, akár 300 euróért lehetett egy hektárt venni, ma minőségtől függően 300-1000 euró az ára, de jó helyen fekvő birtokok – például Szabadka közelében – akár hektáronként 35 000 euróba is kerülhetnek.

A közelmúltban igazi nagybirtokrendszer alakult ki, a „pannon grófok” jellemzően több ezer, olykor több tízezer hektár termőföldet művelnek, mindezt összekapcsolva privatizált feldolgozó-üzemekkel, legyen az tejüzem, húsfeldolgozó vagy cukorgyár. – A nagy tulajdonosok vagy belgrádi befektetők, vagy külföldiek. A vajdasági vállalkozók nem nagyon rúgnak labdába – mondja Szecsei Mihály. A külföldiek Londontól Svájcon át Oroszországig mindenhonnan jönnek, ide értve Magyarországot is.

Szerbiában sokan spekulálnak arra, hogy az EU-csatlakozás után a termőföld ára az égbe szökik. Ugyanakkor csak a száz hektárnál kisebb területtel rendelkező gazdák kaphatják meg a hektáronként száz eurós nagyságrendű terület alapú támogatást – ezt a nagybirtokosok jellemzően úgy kerülik meg, hogy zsebszerződésekkel alkalmazottak vagy más strómanok tulajdonába adják birtokaikat, akik így jogosulttá válnak a támogatásra.

Románia: malacok ajándékba

Külföldi magánszemély nem vásárolhat termőföldet Romániában – a nyugati megyékben azonban mégis egyre több föld a külföldieké. Gazdasági társaságok tulajdonában ugyanis lehet föld. Jellemző, hogy román-olasz vegyesvállalatot alakítanak, így jog szerint nem is tisztán a külföldieké a birtok. A nagyobb egybefüggő területek már többnyire elkeltek, legfeljebb idős emberek egy-két hektáros parcelláit árulják az örökösök.

Már csak a nagyüzemekben éri meg sertést tartani

A jó minőségű bánáti föld egy hektárjának ára eléri a 2000 eurót – mondja Iosif Ludovic Schmidt, a zsombolyai gazdakör elnöke. Viszonylag bonyolult és költséges az átíratás is: először a település jegyzőjének kell átírni a tulajdonjogot, majd a be kell jegyeztetni a változást az ingatlan-nyilvántartásban. Nagy problémát jelent, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek felbomlása után úgy osztották ki a földet, hogy nem mérték ki a területeket. Sőt, azoknak a termelőszövetkezeti alkalmazottaknak is juttattak földet, akiknek – vagy a szüleiknek – a szövetkezetek megalakulásakor nem volt földje. Így előfordul, hogy egy falu határában van 10 ezer hektár föld, de 15 ezer hektárat keresnek a törvény szerint jogos tulajdonosok.

Romániában is egyre nagyobb méreteket ölt a földbirtok koncentrációja. Iosif Ludovic Schmidt például másfél évtizeden keresztül művelt mintegy 20 hektár saját és bérelt földet. Mivel azonban az uniós csatlakozás után az élelmiszer-import leverte az árakat, ekkora méretben már nem érte meg gazdálkodni. Így maga a gazdaköri elnök is eladta a földet és a szerszámokat. Az utolsó alom malacot már úgy kellett elajándékoznia – az emberek nem vágnak disznót, hanem vesznek olcsó import húst a multik hipermarketjeiben. (Munkatársainktól)