– Az autópálya hosszú távon éreztetheti hatását – véli Borbásné Márki Márta, Röszke polgármestere – de két év után még nem látjuk, hogy számunkra komoly előrelépést jelentene.

Különböző aranykorok

Borbásné Márki Márta Körmöczi Károly magyarkanizsai polgármesterrel a konferenciaközpont avatásán

A szerb határ mellett fekvő község helyzetéből fakadóan mindig zártabb volt az átlag alföldi településeknél. A határátkelő önmagában is biztosított valamennyi munkahelyet, az Unilever ide telepítette háromszáz főt alkalmazó levespor- és granulátum-üzemét, ráadásul Szeged sincsen messze – a foglalkoztatási problémák legalábbis nem égetőek. A személyes és családi kapcsolatokat – mint a határtelepüléseknél általában – folyamatosan ápolják a szerb oldalon élőkkel.

Virágzik a bevásárlóturizmus. Mikor mi éri meg: a kilencvenes években az üzemanyag, a kétezres évek első felében a cigaretta volt a sláger. Mára ebből szinte semmi sem maradt – a vámmentes boltok bezárásával újabb aranykor ért véget. A legegyszerűbb élelmiszerekért biciklivel éri meg átkerekezni a magyar oldalról, az autós bevásárlás jellemző célpontja a szabadkai piac. A Vajdaságból hétvégente Szeged bevásárlóközpontjait látogatják tömegesen.

A kettészelt falu

A 2006-ban átadott M5-ös autópálya messziről apróságoknak tűnő dolgokban változtatta meg a község életét. Ezek közül a leginkább pozitívat egy mondatban össze lehet foglalni: a pálya Röszke területére eső része után iparűzési adót fizet az autópályacég.

– A nyomvonal gyakorlatilag kettészelte a közigazgatási területet, elválasztva a külterületet a belterülettől – magyarázza Borbásné Márki Márta. – A régi 5-ös nem képezett ennyire merev határt, most viszont azzal kellett szembesülnünk, hogy a külterületi utak jelentős része használhatatlanná vált. Három felüljárón és egy gyalogos felüljárón lehet átjutni, amelyek mind földutakhoz kapcsolódnak, de ez így is sok embernek megnehezítette a helyzetét.

– Viszonylag sok ingatlant kisajátítottak – mondja a polgármester –, és sokan a kapott pénzből máshová költöztek, vagy más településen kértek csereingatlant. Az utolsó szakaszok ügyeit módfelett sietősen intézték, így nem fukarkodtak – korrekt ajánlatokat adtak, amiket az érdekeltek gyorsan el is fogadtak. Nem hallottam olyat, hogy bárki ez ügyben panaszkodott volna.

Lakosok elvesztése sehol sem örömhír, ugyanakkor Röszkének nem jött ez egészen rosszul. A kiterjedt külterület amúgy is komoly problémákat vet fel, részben az elöregedés, részben a tanyai életmódhoz nem szokott, szociálisan leszakadó fiatalok tömeges megjelenése miatt. A tanyákon jelentős mozgolódás zajlik a rendszerváltás óta. A dél-szláv válság miatt egy időben a volt Jugoszláviából érkeztek sokan. Az utóbbi időben pedig megjelentek azok, akik a magas közüzemi díjak elől menekülnek tanyára. Ők összességében nem kisebb, ám hangsúlyaiban megváltozott nehézségekkel nem tudnak megbirkózni, és a község szociális ellátórendszerére szorulnak.

Kisebb gond, hogy az autópálya átadásával a szerb oldalon a régi 5-ös úthoz tartozó határátkelőt bezárták. Ezért csak az ingyenesen használható M5-ösön lehet megközelíteni a határt, ahová azonban sem gyalog, sem kerékpárral nem lenne szabad felhajtani. A gyalogosok és biciklisek kénytelenek ötszáz métert megtenni úgy, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a KRESZ szabályait – mindezt a hatóság árgus tekintetétől kísérve.

Albánok a templom mögött

Az M5-ös megépülése óta a legnagyobb hír a schengeni övezethez való magyar csatlakozás volt a határvidéken: ez megint Röszke elzártságát, határfalu jellegét, az ellenőrzés erősödését jelenti.

– Mindig is több határőr-örs volt a belterületen – emlékszik gyerekkorára Borbásné Márki Márta. – Az ismeretlent első blikkre kiszúrták, és igazoltatták. Valahol ez jött most vissza Schengen kapcsán.

A polgármester asszony szerint tavaly december óta érezhetően megnőtt a forgalom a zöldhatáron. A polgárőrség a határőrökkel szoros együttműködésben dolgozik, de így is nehezen állják útját az illegális határátlépőknek. Ugyanakkor jelenleg nincs olyan népszerű termék, amelyet tömegesen a zöldhatáron szállítanának, leszámítva az Unióba belépni igyekvő menekültek áradatát.

– Már nem csodálkozunk – jegyzi meg Borbásné Márki Márta sztoikusan – ha felbukkan kilenc-tíz határsértő albán a templom mögött.

Tanács Gábor