A bonyolult, több hatalmi szintből összetevődő egykori jugoszláv közigazgatás keretében az ország két, autonómnak nevezett tartománya (Vajdaság és Koszovó) a hetvenes évektől néhány évtized alatt gyakorlati hatáskörökkel rendelkező irányítási rendszert épített ki magának.

Belgrádból dirigáltak

Aztán következtek a kilencvenes évek, s a milosevicsi politika néhány tollvonással Belgrádhoz rendelte nemcsak a tartományi, hanem még a helyi szintű illetékességeket is. Olyan, addig olajozottan működő intézmények szűntek meg, mint a Vajdasági Nyugdíjalap, s gyakorlatilag még egy falusi iskolaigazgató megválasztása ügyében is Belgrádból dirigáltak. Az egy nagyobb településből és a körülöttük fekvő kisebb falvakból álló községeknek (Magyarországon a kistérségnek felelnek meg – a szerk.), illetve vezetőiknek jóformán csak az utcaseprés menedzselésére szűkült a hatáskörük.

Mire a balkáni háborúk véget értek, a tartományi közigazgatási szerveknek is csak a romjai maradtak, de a 2000 őszén történt társadalmi átrendeződés után megkezdődhetett a politikai csatározás Vajdaság egykori erejének visszaszerzésére. Ennek a harcnak az egyik vezetője Bojan Kostres, a Tartományi Képviselőház elnöke, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alenöke. Minapi sajtótájékoztatóján azt rótta fel Belgrádnak, hogy a kőolajipari létesítmények magánosítási eljárása kapcsán egyáltalán nem veszik figyelembe a Vajdaságban élő kétmillió ember érdekeit, s anyagilag kihasználják az ország legfejlettebb részének számító tartományt.

Lassú decentralizáció

Dr. Korhec Tamás: Vajdaságnak továbbra sincs törvényhozó hatalma

Ezt vele együtt sokan mások is így vélik, ezt a különböző szintű választások eredményei, s ezzel együtt Vajdaság politikai súlyának növekedése is tanúsítja. Dr. Korhec Tamás jogszakértő, a Vajdasági Végrehajtó Tanács kisebbségügyi titkára értékelése szerint 2000 óta komoly lépések történtek a decentralizáció érdekében. Mind tartományi, mind pedig önkormányzati szinten lassan, de biztosan megkezdődött a központosítás leépítése.

Az utóbbi évek politikai erőpróbáinak eredményeként a járási jellegű önkormányzatok büdzséje a többszörösére nőtt, a tartományé pedig a hatvanszorosára. Hét évvel ezelőtt ez utóbbi 10 millió euró volt, most pedig 600 millió eurót tesz ki. Ahol pedig a pénz van, ott a hatalom is. Felgyorsult s eredményesebb lett az olyan hétköznapi, de igen lényeges problémák megoldása, mint az egészségügyi intézmények és az iskolák karbantartása, fejlesztése. A tartomány alapítói jogköröket vett át, köztük a nemzeti kisebbségek intézményei, vagy a szociális létesítmények fenntartója lett.

– Mára elmondhatjuk, hogy Szerbia nem erősen központosított állam, több jelentős dologban azonban még mindig nem történt előrelépés. Pedig csak az a rendszer működhet jól, ahol a hatékonyság elve érvényesül – tette hozzá dr. Korhec Tamás, s hangsúlyozta, hogy nem születtek meg a törvények a községek és a tartományok vagyonáról. Vajdaságnak továbbra sincs törvényhozói hatalma, egyes jogkörök erősen meg vannak osztva, így pedig a központi meg a helyi intézmények között hatalmi átfedés alakul ki, amely gyakran akadályozza a legegyszerűbb problémák megoldását is.

Ma már nem üres paraván a tartomány

Újvidék visszaszerzi erejét

– Az igazi problémát a tartomány és a köztársaság vonatkozásában a hatalmi jogkörök nem definiált megosztása okozza. Új területek ellenőrzését nem sikerült visszaszereznünk, inkább úgy mondanám, hogy az adott hatáskörökön belül több pénzzel, s ez által nagyobb hatalommal rendelkezünk, mint korábban. Egy azonban biztos: ma már nem csak üres paraván a tartomány, mint néhány évvel ezelőtt, hanem valóban tehetünk is valamit a polgárok életminőségének javítására – jelentette ki Korhec, emlékeztetve arra, hogy a tartományi beruházási alapokból segítik például az önkormányzatok kommunális gondjainak megoldását, de vállalkozói hiteleket is biztosítanak.

A kisebbségügyi titkár szerint most sem késő újabb előrelépést tenni a decentralizálás terén, s bízik abban, hogy kitartó politikai harc eredményeként Vajdaság visszanyerheti egykori törvényhozói jogkörét is. Ehhez azonban az is kell, hogy Szerbiában a májusi választásokon olyan politikai erők kerüljenek hatalomra, amelyek – az EU-s mércéket tartva szem előtt – a központosítás megszüntetésére törekednek majd.

Miklós Csongor