A hetvenes években ugyanakkora víztömeg fél méterrel alacsonyabban vonult le a Tiszán, mint manapság – ez 2006. tavaszán vált nyilvánvalóvá, amikor a Tisza 1000 centiméter fölött tetőzött, holott a lefolyt víz térfogata ugyanannyi volt, mint az 1970-es árvíz idején.

A Tisza ártere Szegednél: a naplemente szép, de árvíz idején lelassul a vízfolyás

– A változás a hullámtéren történt – véli Andó Mihály, az Alsó Tisza-vidéki vízügyi igazgatóság főmérnöke. – Ugyanis 1970. óta a mederben nem folytak átalakítások, leszámítva a szerb szakaszon a törökbecsei duzzasztó megépülését. Annak a hatásait azonban inkább kis és közepes vízmagasság esetén lehet érzékelni. A gondot az okozza, hogy nagy víz esetén a hullámtéren különböző okok miatt lelassul a vízfolyás.

Vízügyi alapvetés

Hogy megértsük a problémát, tisztázni kell néhány vízügyi alapfogalmat. Amit a nép szája a folyó medrének nevez, az a középvízi meder, amit a laikus ártérnek gondol, az a hullámtér, más néven nagyvízi meder – minden, ami a védművek között van –, és van még egy kisvízi meder, amelyben szárazság idején csörgedezik a folyó. A vízügynek árvízvédelem szempontjából arra kell figyelnie, hogy a kisvíz ne csalinkázzon összevissza a középvízi mederben, és hogy a nagyvíz minél gyorsabban haladjon lefelé, ne torlódjon fel.

– Sok minden van, ami ellenáll a víz lefolyásának – folytatja a főmérnök. – Alsó beépítésű üdülőtelepek, gyalogakác, fel nem gallyazott fák – ezek mind lassítják a sodrást. Feltöltődések keletkeztek a hullámterek partélein – illetve az egész mederben, de a partéleknél a leginkább szembetűnő ez. A nem megfelelő kanyarulatok is energiát vonnak el a folyótól. A fő gond az, hogy a nagy víz elvezetésében csak a középvízi meder fölötti terület vesz részt, a hullámtér fölött áll a folyó.

Mintaként szolgálhat

A Vásárhelyi-tervben szerepel a hullámtér rendezése a Tisza Szegedtől délre eső részén. Az ATIVÍZIG el is készítette a szakasz egyes kritikus pontjain az intézkedési terveket, de a kivitelezés még nem kezdődött meg.

– Ez a szakasz ideális arra, hogy kipróbáljuk azokat a megoldásokat, amelyeket később a felsőbb szakaszokon is alkalmazhatnak – mondja Andó Mihály. – A terület nem esik természetvédelmi oltalom alá. Csak négy olyan kanyarulat van, amellyel komolyabban foglalkozni kell. Ha javítani akarunk a lefolyási viszonyokon, először a közvetlen partélt és a környezetét kell górcső alá venni, ugyanakkor sem a növényzettel, sem magával a talajjal nem bánhatok kényem-kedvem szerint. Itt találhatóak meg az értékesebb, őshonos fafajták, a parttól távolabb már telepített erdőket találni. Ezért kell a természetvédőkkel egyeztetni, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek a hidraulikai célt is elérik, és fenntarthatóvá teszik, ráadásul mindenkinek megfelelnek. Adott esetben nem termelem le a partélt, hanem nagy vízi átfolyási sávot adok a víznek. (Ez azt jelenti, hogy a kanyart a víz levághatja a hullámtéren, mert ott egy sávban meg van tisztítva az útja. Nem új medret alakítanak ki, csak egy sávban a nagy víz lefolyását akadálymentesítik: legallyazzák a fákat, kivágják a bokrokat.)

A románokkal a vízgyűjtő, a szerbekkel a hullámtér a közös ügy

A változások természetesen érintik Szerbiát, de eddig e téren Magyarország nem terjeszkedett túl a szokásos egyeztetésen – vagyis nincs a hullámtér rendezésére közös terv, vagy akár ilyen kidolgozására szolgáló pályázat. Ennek részben az az oka, hogy vízügyi kérdésekben a felvízi Romániával több közös ügyünk akad – mivel velük együtt egyszerűbb támogatást szerezni. Ugyanakkor a szerb vízügyi hatóságok is folyamatosan egyeztetnek árvízvédelmi kérdésekben Magyarországgal. A szakmai párbeszéd mellett kormányközi fórumai is vannak az együttműködésnek.

– Romániával egyezményben szabályozott közös vízügyi bizottság hagyja jóvá a szakmai egyeztetés eredményeit, Szerbiával pedig műszaki vegyes bizottság – mondja Tripolszky Imre, az ATIVIZIG munkatársa. A közös programok felsorolása után nyilvánvalóvá válik, hogy az árvízvédelmi együttműködés szorosabbá vált Romániával annak EU-csatlakozása óta, egyszerűen azért, mert a cél érdekében jelentős EU-forrásokat lehet mozgósítani. Ráadásul a keleti szomszéd tekintetében érvényesek azok az egyezmények is, melyek már vízgyűjtő elven engednek betekintést a szomszéd vízügyi beruházásaiba – ami azt jelenti, hogy nem csak a közös folyón, hanem annak a vízgyűjtő területén is egyeztetni kell a változtatásokról.

– Természetesen nem akarunk minden átereszbe beleszólni – mondja Andó –, de például egy víztározó kialakítását már véleményeznénk.

A hullámtér kezelését ugyanakkor elsősorban a szerbekkel összefogva érdemes végrehajtani, már csak azért is, mert vizsgálni kell: mennyire érdemes felgyorsítani a lefolyást. Magas vízállás esetén a Duna a Tiszát is visszaduzzaszthatja, minél könnyebb a víz útja, annál jobban. Túlzott mértékben tehát nincs értelme megtisztítani a hullámteret.

Alvíz, felvíz

A román-magyar ár- és belvízvédelmi szabályzat közös korszerűsítése; a monitoring-rendszer kompatibilitásának ellenőrzése – csak két projekt a közelmúltból, amelyek Románia felé irányultak. Felvetésünkre, mely szerint az árvízvédelemben ugyanakkor Szerbia talán egy fokkal fontosabb partner lenne, hiszen ha náluk nem folyik le a víz, akkor az Magyarországon érezteti hatását, Andó Mihály így válaszol: – Szakmailag ugyanolyan jól tudunk együttműködni a szerbekkel, de a románoknak most könnyebb a helyzetük az uniós tagság miatt.

– Köztudott, hogy a vízügyi kapcsolatok az egymásra szorultság miatt sosem voltak politikafüggőek – teszi hozzá Tripolszky Imre. – A vízügyben már régen tudomásul vettük, hogy csak azt várhatjuk el Romániától, amit magunk is teljesítünk Szerbia felé – és ugyanez fordítva is igaz.

Tanács Gábor