A 19. század második felében ez a vidék az Osztrák-Magyar Monarchia déli és keleti perifériája volt – megkésett, de az 1880-as évektől mind gyorsabb ütemben felzárkózó gazdasági fejlődéssel. A korabeli kapitalizmus térben szinte ugyanúgy terjedt, mint a mostani: a fejlett nyugat-európai országokból először a Dunántúlra, Budapestre és környékére értek el a beruházások hullámai. A regionális különbségek eleinte gyorsan nőttek: a sokáig stagnáló perifériákon a népesség jelentős része nem talált munkát, és kénytelen volt kivándorolni.

A vasút feltárta az elmaradott térségeket

A "Barangolás a Monarchia éléstárában" túraútvonal térképe

A keleti peremvidéken először csak afféle „fejlődési szigetek” alakultak ki. Például a Krassó-Szörény megyei szén- és vasérc-lelőhelyek feltárása kiemelte az általános elmaradottságból Resicabányát és környékét. A Bácska és a Bánát gabonatermő vidékein az európai élelmiszer-konjunktúra gyorsította fel a fejlődést. Az ipari és a mezőgazdasági termelés ugrásszerű növekedése nem mehetett volna végbe a korszak hatalmas infrastrukturális beruházásai nélkül, amelyeket az állam tervezett és finanszírozott. A 19. század utolsó két évtizedében több, mint 7 ezer kilométer új vasútvonal épült az akkori Magyarország területén. A vasút hatalmas kiterjedésű, elmaradott területeket kapcsolt be a gazdaság vérkeringésébe. Jobb minőségű közutak is épültek, a mezőgazdasági termelés biztonságát pedig a folyók árterének rendezésével növelték. A ma is csodálatra méltó vajdasági csatornarendszer egyszerre szolgálta az árvízvédelmet, a vízi szállítást és biztosította a termőföldek öntözhetőségét.

Élvezeti cikkek konjunktúrája

Az izsáki pálinkamúzeum - erősödött az igény az élvezeti cikkek iránt

Az alapvető infrastruktúra kiépülése után megindult az akkor is főleg Nyugat-Európából érkező tőke beáramlása: az évszázadok óta szinte változatlan kézműipar másfél évtized alatt háttérbe szorult a felvirágzó nagyipar mellett. A nagy kapacitású gőzmalmok körül hatalmas magtárak épültek. A hegyvidékek közelében fafeldolgozó üzemek létesültek. Gyors ütemben fejlődött a bőr- és a textilipar. A gazdagodás mindig építkezéssel jár együtt: számos településen tégla- és cserépgyár létesült. A nagyvárosokban – például Temesváron – igény mutatkozott a vezetékes vízellátásra, a városi gáz illetve az elektromos áram hálózatainak kialakítására. Felfelé ívelő korokban megnő a kereslet az élvezeti cikkek iránt is: emiatt gyorsan fejlődött a sörgyártás, a bor- és pálinkakultúra, megerősödött a dohányipar.

A nagy átalakulás fontos társadalmi változásokat hozott: a mezőgazdaság gépesítésével az agráriumban kevesebb ember több árut tudott előállítani; a felszabaduló munkaerő mind nagyobb része viszont megélhetést talált az ipari üzemekben. Számos területen előnnyé vált még a sokak által megszenvedett kivándorlás is: az életszínvonal növekedésének, illetve a befektetéseknek jelentős részét a fejlettebb világban – ma úgy mondanánk: vendégmunkásként – megkeresett pénz biztosította.

Aranykor után átjárhatatlan határok

A felhalmozott tőke egyenlőtlenül oszlott meg a történelmi Magyarországon belül a térségben élő etnikumok között. Viszonylag sok volt a német, osztrák, zsidó származású befektető, képviseltette magát a magyar tőke is, kevesebb volt azonban az akkori kisebbségi román, illetve szerb tőketulajdon. A gazdasági felemelkedést az elhibázott nemzetiségi politika amúgy is beárnyékolta ebben a térségben. Az előző ezredforduló gazdasági válságot hozott a mai DKMT Regionális Együttműködés területén, amely 4-5 évre visszavetette a fejlődést. Az 1906-ban meginduló újabb konjunktúra már gyengébb volt, 1913-ban ismét gazdasági válságba, majd az első világháborúba torkollott. Annak befejeződése után pedig az addig szervesen egybetartozó gazdaságföldrajzi térséget részekre szabdalták a több, mint 80 éven át szinte átjárhatatlan határok. Aki végigutazik a DKMT Eurorégió „Barangolás a Monarchia éléstárában” című tematikus túraútvonalán, nemcsak az egykori ipari fejlődés tárgyi emlékeivel találkozhat, hanem élvezheti az átjárható határok, a fejlődő idegenforgalom nyújtotta szabadságot. Sőt, megláthatja a 21. század színvonalán újraszerveződő mai gazdaság épületeit, autópályáit, repülőtereit is.

Tanács István