A tiszakécskei kékfestő dinasztia
Kultúra - 2007-10-04 21:55:28
|
Nem nyúlt meg, nem ment össze, nem fakult ki
Ezzel a technikával évszázadokon át a munkás hétköznapokra használt viseletet állÃtották elÅ‘. Szép volt, és tartós – szemben a gyári holmival, mert ott olcsó kartonra festették a mintákat. Az Alföldön kék gatyában arattak a férfiak, festÅ‘ruhában szedték a markot a nÅ‘k – több éven át kibÃrta a strapát és a sűrű mosást ez a ruha. Nem nyúlt ki, nem ment össze, nem fakult ki – ezért maradhatott fenn évszázadokon át.
De azért ma már többnyire egynyári kÃnai ruhában járnak az emberek – vetem közbe. A 80 éves Kovács Miklós azt mondja: amit mi itt kÃnai ruhának ismerünk, az silány és olcsó – mert az árban akarnak versenyezni nálunk a kereskedÅ‘k. De a pakisztáni és a kÃnai textilipar az angoloktól tanulta a technikát – ma is képesek csúcsminÅ‘ségre, de azt nem a filléres piacon lehet megtalálni.
|
A dióbaba szoknyája
– Egyszer fölhÃvott egy budapesti szálloda vezetÅ‘je – meséli Kovács Miklós. – Azt kérte, hogy a kékfestÅ‘ mintákkal, gépekkel fessünk meg neki pár ezer méter kelmét barnára. Az a szÃn illik ugyanis a szálloda belsejéhez. A mi gépeinken mindig csak kéket festettünk. Kéket a kékfestÅ‘tÅ‘l! Megkérdeztem, átveszi-e az árut, ha véletlenül keveredik a géprÅ‘l a barna közé egy kis maradék kék festék. Dehogy veszi át, hát hogy nézne az ki? Ãgy nem is lett üzlet: nem lettünk barnafestÅ‘k.
Ma már nem kézzel aratnak, fizikai munkára sem kékfestett ruhát használnak. Kovács Miklós legnagyobb megrendelÅ‘i mostanában az éttermek. A lajosmizsei Tanyacsárda például évente több száz terÃtÅ‘t vásárol. KészÃtenek ruhát tánccsoportoknak, ajándékboltoknak. A kékfestÅ‘ szerint nagyon jó vevÅ‘ik a nyugdÃjas énekkarok: a megtermett idÅ‘s asszonyok fellépÅ‘ ruhájához bÅ‘ven fogy a kelme. Kovács Miklós lánya Szentendrén működtet kékfestÅ‘ üzletet, ahol hagyományos technikával készült, de régen sohasem használt termékeket kÃnálnak. A fazékfül-fogó kesztyű, a vázában a textil tulipán, vagy a dióbaba szoknyája is kékfestett kelmébÅ‘l készül.
A kék indigó megszépÃti az asszonyok bÅ‘rét
– Jártunk vásározni, és a vevők majd’ lehúzták a lányomról a kékfestő szoknyát – meséli Kovács Miklós. – Tudni kell, hogy régen a kékfestők nem varrtak, mert azt rangon alulinak tartották. Tiszakécskén 52 paraszt varrónő dolgozott az én fiatal koromban – ennek azonban vége. A lányom megtörte a hagyományt: ő már a legkülönbözőbb termékeket varrja kékfestett kelméből. Most találja ki, de olyanok, mintha száz éve léteznének.
Kovács Miklós tiszakécskei műhelyében évente 2 ezer látogató fordul meg, elÅ‘re egyeztetett idÅ‘pontokban. Jönnek iskolai kirándulócsoportok, hazai és külföldi turisták. Egy amerikai nyugdÃjas csoport minden évben meglátogatja a műhelyét. Megszállnak a debreceni Arany Bikában, megnézik a Hortobágyon a délibábot, aztán irány Tiszakécske.
– Mesélek nekik a kék beduinokról, akik a sivatagban a napi 50 fokos hÅ‘ingadozás miatt használnak festÅ‘ruhát. A szépkorú hölgyek azt a részt hallgatják a legszÃvesebben, amikor ott tartok, hogy a kék indigó mennyire megszépÃti az asszonyok bÅ‘rét.
Tanács István
Megtekintett oldalak: 5,411,213
A projekt partnerei: