Romániában már fel is álltak falugondnoki szolgálatok, a Vajdaság irányában pedig a közelmúltban kezdett el tapogatózni a Falugondnokok Duna-Tisza-közi Egyesülete.

– A vidéki területek elöregedésével, nehéz elérhetőségével, elszegényedésével Romániában és Szerbiában is szembe kell nézni – magyarázza Csörszné Zelenák Katalin, miért gondolja az egyesület, hogy a Magyarországon sikeresen alkalmazott modell a határon túl is működőképes lehet. – Ugyanakkor egészen a közelmúltig nem volt hasonló egyik szomszédos országban sem. A román szociális politikát és ellátórendszert már tanulmányoztuk: Erdélyben már fel is állt öt szolgálat a Szülőföld Alapítvány, illetve az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány támogatásával.

Magyarországon a falu- és tanyagondnoki szolgálatok a kilencvenes években álltak fel. A Kemény Bertalan által „kitalált” rendszer lényege, hogy egy, az önkormányzat által fenntartott mozgó szociális intézmény lehet alkalmas a falu és a tanya szociális gondjainak kezelésére – ott, ahol lassan az élethez szükséges alapvető szükségletek kielégítése is problémába ütközik. A vidéki lakosság elöregedésével, rossz közlekedési viszonyok mellett akár a boltig sem könnyű eljutni, nem hogy postára, kórházba. A feladat ellátásához néhány, sokféle készséggel, türelemmel, emberismerettel és munkabírással felruházott vidéki szociális munkás, meg pár strapabíró gépjármű kell.

A falugondnokok elképzelése szerint a magyar falugondnoki szolgálatok mintájára felálló szervezetek Erdélyben azért a magyar-lakta településeken jöttek létre, mert ezeken a helyeken könnyebb volt a finanszírozás, azonban a cél az lenne, hogy a román önkormányzatok is létrehozzák a maguk szolgálatait. A folyamat lassan indult meg: a falugondnokok szövetsége éveken keresztül tartott előadásokat Romániában, míg a tapasztalatcsere folytán ott is megindulhatott a munka.

Szerbiával, közelebbről a Vajdasággal viszont még csak most indult meg a közeledés. Ezt a célt szolgálta az a november 28-án Öttömösön tartott találkozó is, ahol a vajdasági testvértelepüléssel és falugondnoki szolgálattal rendelkező települések szakemberei gyűltek össze, hogy megvitassák a lehetőségeket. A megjelentek számba vették, hogy milyen határon túli kapcsolatokkal rendelkeznek – vagyis milyen önkormányzatokat, milyen határon túli civil szervezeteket lehetne a munkába bevonni.

– Az események hasonlóképpen alakulnak majd, mint Románia esetében – vélte Csörszné Zelenák Katalin. – Január végén Kelebián tartunk egy, a mostanihoz hasonló találkozót, ahová már a határon túli vezetőket, polgármestereket is meghívunk. Itt tartunk egy helyszíni látogatással összekötött bemutatót, és elmagyarázzuk a falugondnoki szolgálatok működését. Áprilisban már a Vajdaságban szeretnénk tartani egy konferenciát. A közben eltelt időben tanulmányoznunk kell a szerb szociális ellátórendszert, amelyről jelenleg nem sok fogalmunk van. Meg kell keresni azt, hogy az általunk működtetett modell hogyan illeszthető bele a szerb struktúrába. Az áprilisi konferencián, amelyre –most legalábbis úgy tűnik – Lóréven kerül sor, már egy kétnyelvű anyaggal kell előállnunk, és addigra tájékozódnunk kell a közös pályázati lehetőségek felől is. Jelenleg úgy látszik, hogy az Interreg keretében lesz mód az együttműködés és a tapasztalatcsere finanszírozására.

Tanács Gábor