2007. június elsején több ezer temesvári és a környező településekről érkezett, kíváncsi és izgatott gyerek vette birtokba újra azt a helyet, amely mostantól csaknem kizárólag az övék: ez a Temesvári Állatkert, új köntösben, új lakókkal, annak a réginek a helyén, amely nagyon sok temesvári számára már csak az emlékezetben létezik.

Büntetés volt állatnak lenni

A Bega-parti város lakóinak mindmáig szép emlékeket jelent a Vadászerdőben 1986-ban létesített, közkedvelt állatkert. Voltak benne farkasok, rókák, pávák, medvék, még egy oroszlán is. A park a város büszkeségét, és a gyermekek örömét jelentette. Azonban lassan de biztosan jelentkezett a szakértelem hiánya. Akkoriban állatkertben dolgozni majdhogynem büntetésnek számított, szakemberek nem voltak, az állatkert egyetlen diplomás alkalmazottja egy elektromérnök volt. Valójában az állatokat büntették, akiket helytelenül, kis helyen összezsúfolva, nem megfelelően táplálva, hozzá nem értően gondozva tartottak.

Június elején újra megnyílt az állatkert ahogy ígérték, gyermeknapra

1990 után kézről-kézre járt az állatkert, egyik tulajdonos sem volt képes megállítani a hanyatlást, amelynek a végén, 2004-ben lakat került az intézményre; az állatokat más helyre vitték, vagy elpusztultak. Temesvár önkormányzata azonban nem törődött bele ebbe a helyzetbe: a város visszaszerezte a tulajdonjogot, és sok munka, valamint közel egymillió eurós beruházás árán újra megnyílt az állatkert, ahogyan ígérték: a gyereknapra.

Új „lakók” három és fél kontinensről

Alig lehet ráismerni az újjászületett parkra, de ez még csak a kezdete egy olyan folyamatnak, ami nem ígérkezik egyszerűnek. Megkönnyíti azonban a temesváriak dolgát a segítség, amit a szomszédból kapnak: jelesül a testvérváros, Szeged vadasparkjától érkező támogatás. Fontos lépés volt, amikor Szeged és Temesvár önkormányzata együttes ülésükön határozatot hoztak az állatkertek együttműködéséről, azonban ez még nem oldott meg mindent. A fiatal állatorvos, Mihăiţă Afrenie, a Temesvári Állatkert igazgatója számára az igazi együttműködés akkor kezdődött, amikor személyesen is megismerkedett Veprik Róberttel, a hozzá korban és gondolkodásban nagyon hasonló szegedi kollégájával. Ennek eredményét máris láthatja mindenki: a temesvári állatkert új "lakói" többségükben Szegedről érkeztek, és máris nagyon jól érzik magukat új otthonukban.

Ez szó szerint értendő, ugyanis az állatokat eredeti élőhelyeik szerint helyezik el, jóllehet Kárpát-medencei lehetőségekkel, mégis emlékeztetve azokra a földrészekre, ahonnan származnak. Ez most három és fél kontinens – tréfálkozik Mihăiţă Afrenie. A fél Afrikát jelenti, azt egyelőre csak a strucc képviseli. Ezzel szemben Ausztráliából – Szegeden keresztül – érkezett emu, törpekenguru és fekete hattyú, Dél-Amerikából kedves kapucinus-majmocskák és guanakó, Európát pedig az állatkert jelképe, a medve, valamint szarvasok és őzek képviselik. Jó jel, hogy született már szarvasborjú itt.

Közel viszik a gyerekeket a természethez

A látogatók özönlenek, különösen a gyerekek. Többek között ez is ösztönzi az együttműködés folytatását a szegedi Vadasparkkal egy Interreg projekt keretében, a "Két állatkert egy Európában – Állatkertek határok nélkül" elnevezésű programmal, amely nagy teret szentel annak, hogy a gyerekeket közelebb vigyék a természethez. Márpedig a természeti környezetre nem lehet panasz Temesváron. Ha az állatkert egyelőre nem veheti még fel a versenyt nagyobb testvéreivel az állatok számát illetően, a Vadászerdő évszázados fái, az amerikai tölgyek és más értékes növények önmagukban is kincsnek számítanak. Olyan helynek, ahol az állatokat csak el kell helyezni és gondot viselni rájuk. Érkeznek is, legközelebb vadmacskák, szintén Szegedről. És jönnek majd – ez csak természetes – gyerekek is látogatóba, a Tisza partjáról. (Munkatársunktól)