Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Mézút a határon át

Civil szervezetek - 2007-12-18 14:55:24
A Kárpát-medence méhészei ugyanazon fajtát tenyésztik, majdnem ugyanazon technológiával: nem csoda, ha a jó példák könnyen terjednek. Nagyobb baj, hogy ugyanez a méhek betegségeire is igaz.

 

Mint minden mezőgazdasági terménynél, itt is a környezetvédelem, az egészség és a marketing a kulcskérdés. Gégény Benjáminnal, a Baja és Körzete Méhész Klub Egyesület elnökével beszélgettünk.

 

Bajától Bogojevóig

 

– Szerbia nagyon közel van önökhöz, van-e kapcsolatuk a határ túloldalán élő kollégáikkal?

– Ez magától értetődik, hiszen a méhészet vonatkozásában egyforma gondjaink vannak. Egyforma módon, egyforma körülmények között dolgozunk. Felvettük a kapcsolatot horvát, erdélyi és szlovákiai kollégákkal is, együttműködési megállapodásokat készítettünk az ottani méhészegyesületekkel. Ez kiterjed a szakmai információcserére, belefoglaltuk a természetvédelem gondjait; a hagyományőrzést és az állategészségügyet sem hagytuk ki. Biztosítjuk egymásnak az aktuális programinformációkat, ami lehetővé teszi, hogy a határ túloldalán lévő rendezvényeket is látogathassuk. A méhészek közötti kapcsolatépítő tevékenységeket is igyekszünk segíteni. A szakmai lapokat megküldjük egymásnak, saját újságot is készítettünk, ezt nyilván eljuttattuk a határon túlra is.

 

– Mely településekkel működnek együtt?

– Gombos (Bogojevo), Bácstopolya, Bácskossuthfalva egyesületeivel, Szabadka mindkét méhészegyesületével; az eszékiekkel; Erdélyben a Kovászna megyei méhészegyesülettel van nagyon jó kapcsolatunk, az ottani Szent György-napokra mindig ellátogatunk. Szlovákiában Inán – hasonlóan, mint nálunk Jászberényben –, nagy mézfesztivált tartanak, méhkirálynőt választanak. Nekünk is van saját rendezvényünk, a Bácskai Mézesnapok, szóval rendszeresen szomszédolunk egymásnál.

 

Mézlovagrend, méhkirálynő

 

 Szakmai téren is tudnak egymásnak segíteni, vagy csak összejárnak?

– Az egyik fontos területe az együttműködésnek a marketing. Európában egyedülállóan mézlovagrendet alapítottunk, amely az egyesület keretei között működik, ez azt a célt szolgálja, hogy mézből készült termékeket népszerűsítjük, hasonlóan a borlovagrendekhez. Megpróbálunk a saját termékünk mellé állni, megadni neki azokat a külsőségeket, amelyek az átlagembert is megragadják. Igyekszünk a fogyasztókkal tudatosítani, hogy mind a virágpornak, mind a méznek egészségmegőrző szerepe van. Azóta mások is követték a példánkat, így alakult már hat mézlovagrend Magyarországon, de segítségünkkel Szabadkán és Eszéken is. Amikor egymás rendezvényein részt veszünk – most képzelje el, ötven-hatvan mézlovag a saját egyenruhájában – ez azért látványos dolog.

 

– Tegyük fel, hogy sikerül ezzel a marketinggel  eladni a mézet, ez elegendő?

– Ebből is csak úgy lehet megélni, ha több lábon áll az ember. Erre nagyon jó példa Szlovénia – velük ugyan nincsen együttműködési megállapodásunk, de vannak kapcsolataink. Ott a méhészeteknek komoly népességmegtartó ereje van, mert ők minden lehetőséget kihasználnak. Elmegy a turista, megnézi milyen a mézelvétel, hogy a viaszból milyen figurákat lehet önteni. Bevonják a látogatót, szállást is tudnak biztosítani: jóval előttünk járnak. Azt szeretnénk, ha a borvidékekhez hasonlóan jobban kihasználnánk a turizmus adta lehetőségeket. Van egy méhészeti gyűjteményünk a gemenci kisvasút végállomásánál. Hét év termése ott van, de vittünk ki régi mézeket is, amit a méhészek féltve őriztek. Most már látják, hogy méltó helyen lesz, ha odaadják. Tavaly nyolcvanezer látogatónk volt.

 

– A méhészturizmusban van a jövő?

– Már van mézút: Zalából indul, félkörívben megy, és Szolnoknál van a vége, de átmegy Horvátországon és Szerbián is.

 

Méhegészségügy

 

– A termelés területén is van kommunikáció, vagy a közös probléma az értékesítés? Egyáltalán: ugyanazt a technológiát, fajtaválasztékot használják, mint a határ túloldalán?

– Végső soron ez az éghajlat, ami itt a Kárpát-medencében van, egyfajta méhnek kedvez, a krajnai méhnek. Ugyanazok a tenyésztési gondjaink vannak, ugyanazok a betegségek tizedelik az állományunkat. A méhegészségügy is a megállapodásunk tárgya. A hetvenes évek elején megérkezett az ázsiai méhatka, ami azóta világméretű kalamajkát csinált. Nem ismeri a határokat, átjött Románia felől, elterjedt az országban: ma már egész Európában komoly gondot okoz. A méheinknek több száz év, mire akklimatizálódnak, és fel tudják venni a harcot ez ellen az élősködő ellen. Más-más szereket tesztelnek a különböző országok, ezeket közreadjuk; védekezési módszerek, anyagok is lehetnek publikusak. A méhatka szaporodását tudjuk gátolni, ezért is meghallgatjuk egymás tapasztalatait, megnézzük egymás technológiáját: próbálunk meríteni belőle.

 

– Ha már a tapasztalat átlép a határon, a méhek is átléphetnek?

– Nincs akadálya, a magyar méhek elmentek már Finnországba is. Hűtőkamionnal. Meg lehet csinálni, csak bonyolult a technikája. Mindösszesen egy cég foglakozik ezzel. Nagyon nagy méhészet, több ezer családot üzemeltet. Az igazi gond nem is a méhekkel van, hanem a szállítójárművekkel. A mi autóink öreg autók, úgynevezett e-rendszámmal, tehát csak a határon innen érvényes a műszakija. Nincs akadálya annak, hogy feltegyem a méheket egy kamionra, ugyanazokra az orvosi papírokra van szükségem, mint ha az országon belül vinném őket valahová. Ausztriából már átjárnak a kollégák akácmézeléskor.

Tanács Gábor

Megtekintett oldalak: 4,244,979

A projekt partnerei: