Több mint 900 termálkút van Magyarországon – a többségüket azonban nem használják, mert eddig csak néhány felhasználási forma honosodott meg. Pedig a termálenergia lényegesen több célra hasznosítható – erre példa Ausztria, azon belül is Stájerország, ahol 75 szervezetből álló konzorcium és kompetenciaközpont működik a termálvízben rejlő lehetőségek kiaknázására. Az Európai Bizottság kutatási alapjából támogatják azt a projektet, amelyben a termálvagyon jobb felhasználását kutatják öt ország – Ausztria, Magyarország, Románia, Horvátország és Szlovénia – szakemberei.

Az Alföldön van a legtöbb és a legmelegebb víz

A programban részt vesznek egyetemi kutatóhelyek, a fejlesztési szervezetek, továbbá a geotermikus energia, illetve a termálvízből kivonható anyagok hasznosításával foglalkozó cégek – összesen 12 szervezet képviselői. Egyebek között a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség (DARFÜ), illetve a Dél-alföldi Fenntartható Fejlődésért Közhasznú Alapítvány (DAFKA), vagy a szolnoki székhelyű, geotermikus erőművek tervezésével foglalkozó cég, a Central Geo Kft. Nem véletlen, hiszen az Alföldön van a legtöbb és a legmagasabb hőmérsékletű termálvíz – hosszú távon mind ipari, mind az energetikai felhasználásában nagy lehetőségek rejlenek.

Grassely Norbert, az Észak-alföldi Innovációs Ügynökség igazgatója elmondta: a termálenergiát ma leginkább fürdőkben, gyógyászati és idegenforgalmi célokra hasznosítják. Főként Magyarországon üvegházakat, hajtatott kertészeti és állattenyésztő telepeket is fűtenek a melegvízzel, sőt, a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben született technikai megoldások segítségével középületek, lakótelepek fűtésére is használják. Ezek a megoldások azonban környezetvédelmi problémákat okoznak, és a hatásfokuk sem igazán jó.

Geotermikus erőművek

Ma már olyan zárt rendszerű termálerőműveket is alkalmaznak, ahol a mélyből felhozott víz nem is kerül érintkezésbe a levegővel: leadja a hőt, és visszasajtolják a mélyrétegekbe. A termálvíznek a hő csak az egyik felhasználható értéke. A benne lévő különféle sók gyógyászati hasznosítása már ismert. Az viszont kevésbé, hogy kivonva más célra, például tisztításra alkalmas vegyületek is nyerhetnek belőle.

A közös kutatás témája az is, hogy miként lehet megakadályozni a termálvízben lévő sók lerakódását a csőrendszerek belső felületén. Ez a jelenség ugyanis rontja az energetikai felhasználás hatásfokát, a csövek rendszeres tisztítása pedig növeli a költségeket.

Környezetvédelmi szempontok

Magyarországon gyakori panaszuk a hajtatásos zöldségtermeléssel foglalkozó cégeknek, hogy környezetvédelmi okokból visszasajtoltatnák velük a hőjét leadott termálvizet a talajba. Ez viszont erőteljesen megnövelné a költségeket, gyakorlatilag elveszne általa az olcsó energia nyújtotta előny. A mostani projekt céljai közé tartozik olyan ülepítési, tisztítási módszer kidolgozása, amely megfelelően megtisztítaná az elhasznált termálvizet a benne lévő vegyianyagoktól, így tisztítás után az élővizekbe is lehetne azt vezetni. Polgáron, az ottani fürdő mellett már van egy ígéretes kísérlet: az eddigi sóstó-rendszerű tisztítással szemben mocsaras-köves felületen tisztítják a fürdőből kikerülő termálvizet.

Az Európai Bizottságnak nincs kötelező előírása arra, hogy a termálvizet kötelező visszasajtolni a talajba. A vízkeret-irányelvekből azonban az következik, hogy a tökéletlen tisztítási módszerek alkalmazása mellett nem szabad az élővizekbe vezetni a használt termálvizet. Így mindenképpen olyan módszereket kell találni, amelyek segítségével összeegyeztethetők a gyógyászati és energetikai hasznosítás és a környezetvédelem szempontjai.

Végezetül megkérdeztem: Szerbia miért maradt ki a projektből, hiszen déli szomszédunknál is jelentős mennyiségű termálkincs rejtőzik a föld alatt. Grassely Norbert azt válaszolta: az Európai Bizottság pályázati szabályai szerint nem EU-tagország csak 10 százaléknál alacsonyabb mértékben részesülhet a támogatásból. Választani kellett Horvátország és Szerbia között, és a konzorcium tagjainak többsége Horvátországot választotta.

Tanács István