A kistelepülési szociális segítségnyújtás e magyar modelljét az Európai Unió legjobb gyakorlatai közé sorolják. Ahogy arról az Ericinfón korábban beszámoltunk, a hasonló problémákkal küzdÅ‘ Erdélyben – bizonyos ottani sajátosságok figyelembevételével –, már gyökeret vert ez a fajta megoldás. A kishegyesi találkozó fÅ‘ témája az volt, hogy a szerb szociális ellátórendszer reform elÅ‘tt áll: a résztvevÅ‘k azt latolgatták, hogy ebbe hogyan illeszkedhet bele a falugondnoki szolgálatok koncepciója.

Maradni a megszokott környezetben

– A községeknek és a helyi közösségeknek nagyobb szerepet kell kapniuk a helyi megoldásokban, amelyek nyilvánvalóan sokfélék lehetnek – mondta Zorica Raskovics, a szerbiai Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselÅ‘je. – A szolgáltatások hozzáférhetÅ‘sége szempontjából nagyon értékes lehet a magyarországi gyakorlat, mint szociális innováció, hiszen mindenekelÅ‘tt azt szolgálja, hogy az embereknek ne kelljen otthonokba költözniük, hanem maradhatnak természetes, megszokott környezetükben.

– Kiderült számunkra, hogy a gondok hasonlóak, viszont a szerbiai szociális háló teljesen más, mint nálunk – mondta el Csörszné Zelenák Katalin, a Falugondnokok Duna-Tisza-közi Egyesületének vezetÅ‘je. – Náluk, ahol van szociális gondoskodás, az intézményi keretek között valósul meg, és a lábukról leesett emberekre fókuszál. Nincs olyan jellegű ellátás, amely a rászorultak lakóhelyén valósulna meg, csak önkéntes módon, néhány civil szervezetnél. Ezek az egyesületek is részt vettek a tanácskozáson, de a helyi közösségek vezetÅ‘i is. Néhány település jelezte, hogy szívesen lennének ilyen kísérlet alanyai. Az volt a cél, hogy még többen megismerkedjenek a falugondnoki szolgálatokkal, és legyen egy kézzelfogható kimenetele is a tanácskozásnak: mire legközelebb összejövünk, alakuljon meg kísérletképpen néhány falugondnokság. Erre a szerb minisztérium képviselÅ‘i is fogékonyak voltak, úgyhogy kértek is angol nyelvű anyagokat: a napokban eljuttattuk nekik.

A szerb hegyi falvakban is fontos lenne

A konferencián a résztvevÅ‘k nyilvánvalóvá tették, hogy a falugondnoki szolgálatokhoz hasonló szociális ellátórendszerre valóban szükség van. A szerb szociális minisztérium képviselÅ‘i azt is jelezték, nem csak a tanyákkal bÅ‘ven ellátott Vajdaságban, hanem azon túl is mérlegelik ennek a szociális ellátórendszernek a hasznosságát.

– Ők rögtön azt mondták, hogy a szerb hegyi falvakban, ahol rosszak az utak, milyen fontos lenne egy ilyen intézmény – számol be a reakciókról Csörszné Zelenák Katalin. – Ha Å‘k úgy gondolják, hogy ez a megoldás az általunk kevésbé ismert területeken is működÅ‘képes, annak mi csak örülünk, kirekeszteni nem fogják belÅ‘le a magyarokat sem. Az ottani minisztérium szociális innovációként fogja föl a dolgot, és azt mondták, mindenféle segítséget megadnak ahhoz, hogy ez működÅ‘képes legyen.

Támogatásáról biztosította a terveket a magyar külügyminisztérium megjelent képviselÅ‘je, Balla János is, aki a konferenciára azért érkezett, hogy ismertesse Magyarország szerbiai külkapcsolati stratégiáját, valamint a NEFE (Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Stratégia) keretein belül elérhetÅ‘ pályázatokat. Ezzel kapcsolatban a civilek és a települések fantáziája is megindult, azon gondolkodtak, Szerbiában milyen forrásokat találnak arra, hogy  a szolgálatok szervezése megkezdÅ‘dhessen. Szóba kerültek tartományi források, kisebbségi támogatások is.

Szerbiában felismerték a lehetÅ‘séget

– Rögtön felmerült egy-két település részérÅ‘l, hogy a képzéssel kellene kezdeni – számolt be Csörszné Zelenák Katalin. – ElÅ‘ször önkénteseket képezni segítÅ‘ feladatra, akik megkezdenék a munkát, utána más forrásokat keresnének arra, hogy szerezzenek egy járművet. Lehet, hogy nem úgy indulna el, mint Magyarországon, hogy kell egy kocsi meg egy ember: ott úgy látszik, erre voltak fogékonyak, több önkéntessel oldanák meg a feladatot.

A szerb Szociális és Munkaügyi Minisztérium érdeklÅ‘dése azért is örvendetes, mert Romániában a falugondnoki szolgálatok szervezÅ‘dése éppen azért rekedt meg, mert az önkormányzatok kevésbé vállalták fel ezt a feladatot: ahol a szolgálat létrejött, ott is nagyobbrészt civil szervezetek, egyesületek vagy egyházak működtetik, a SzülÅ‘föld Alap segítségével. Vagyis, ez a fajta szociális ellátás kevéssé tudott átlépni a magyarlakta területek határain. Úgy tűnik, Szerbia felismerte az ebben rejlÅ‘ lehetÅ‘ségeket, és az innovatív megoldásokat figyelembe véve gondolkozik a szociális ellátórendszer megújításán.

Tanács Gábor