AlgyÅ‘ 1996-ban vált el SzegedtÅ‘l, arculatát azóta igyekszik önállóan alakítani. Mivel a település életében mindig fontos volt a Tisza, ezért igyekeztek fejlesztéseiket a folyóra alapozni – ami azért sem volt könnyű, mert a halászat egyre kevésbé hozott hasznot, a hajózás pedig gyakorlatilag megszűnt. Az egyetlen halvány fénynek a vízi turizmus látszik, az elmúlt években ezt a lehetÅ‘séget igyekezett a település megragadni. Nyertek is a Dél-Alföldi Regionális Operatív Program (ROP) pályázatán – a vízituristáknak létesítettek belÅ‘le kikötÅ‘helyet.

Nagy méretű csónaktároló

– Abból indultunk ki, hogy Szeged elÅ‘tt AlgyÅ‘ az utolsó olyan megállóhely a kajakosoknak, kenusoknak, csónakázóknak a Tiszán, ahol még kiköthetnek, pihenhetnek, eltölthetnek egy-két éjszakát – mondja Molnárné Vida Zsuzsanna alpolgármester. – Van egy viszonylag jól kiépített homokos strandunk a régi hajókikötÅ‘ területén, úgy gondoltuk, itt állítjuk meg a Szeged felé tartó vízitúrázókat. Úgy képzeltük, hogy egy viszonylag nagy méretű csónaktárolót fogunk kialakítani, ezzel alkalmat adunk arra, hogy az átutazók elhelyezhessék, lezárhassák a hajót, amíg ismerkednek a településünk látványosságaival, ne adj’ isten éjszaka szórakozni mennek.

Az algyÅ‘i vízitúrázók is elhelyezhetik a saját csónakjukat, mert van egy jól működÅ‘ kajak-kenu szakosztályunk. A tárolót természetesen ki is használjuk: második éve cipeljük le a partra – mert ez egy mobil berendezés – aztán Å‘sszel felszedjük, bekacimbáljuk a szabadidÅ‘központ területére, és tavasszal, amikor a Tisza levonult a hullámtérrÅ‘l, akkor megint kirakjuk. A másik fontos beruházásunk egy szintén mozgatható szociális blokk, ami két vécét meg egy melegvizes tusolót is magában foglal.

Ezek a tulajdonképpen minimálisnak tűnÅ‘, de valójában nem olcsó beruházások épp csak arra lehetnek elegendÅ‘ek, hogy megteremtik a vízi turizmus lehetÅ‘ségét. AlapvetÅ‘ igényeknek tehát eleget tud tenni a kikötÅ‘, de ez még mindig kevés lehet, ha nincsen semmiféle program.

Mit csináljon, aki megáll?

– Kitaláltuk, hogy egy sétautat, illetve kerékpáros túraútvonalat kellene kiépíteni a másik turisztikai intézményünkhöz, a szabadidÅ‘-központhoz – folytatja Molnárné Vida Zsuzsanna. – Nagyjából 1,4 kilométer hosszú erdei útról van szó, amit ki kellett takarítani, kiszélesíteni. LEADER-pályázatból egy tanösvényt is sikerült kialakítani, a strand területén pedig hat bérelhetÅ‘ kerékpárt helyeztünk el: azokkal vagy gyalog a vendégek végigjárják az útvonalat, eljutnak a szabadidÅ‘központunkba, ahol szállást és étkezést is tudunk biztosítani, illetve megtekinthetnek egy, a Tisza és az ártér élÅ‘világáról szóló kiállítást.

AlgyÅ‘ friss beruházásai közé tartozik az élményfürdÅ‘: a fentiekkel együtt ez már elegendÅ‘ lehet ahhoz, hogy egy, maximum két éjszakára itt tartson egy vízitúrázó társaságot – még ha ehhez egy betonozott bicikliút hiányzik is, amelyre ugyan pályázott a település, de nem sikerült nyerni. Ugyanakkor laikusként felmerül az emberben, hogy megéri-e ilyen közel Szegedhez a kajakosokra-kenusokra építeni, hiszen Szegeden kikötve összehasonlíthatatlanul több programból válogathatnak.

A jövÅ‘: a tiszai hajózás újraélesztése

– Szeged és AlgyÅ‘ között a Tiszán nagy a távolság – veti ellene az alpolgármester asszony. – Ha valaki délután ér ide, nem kockáztatja meg, hogy továbbmenjen majdnem húsz kilométert. Itt van a strand, homokos a terület, kaphat üdítÅ‘t, lángost, van tájházunk, amit megnézhet, gyönyörű köztereink, szórakozóhely, fürdÅ‘, számtalan horgászhely. A vízitúrázók el tudják magukat szórakoztatni, ha az alapvetÅ‘ szolgáltatások rendelkezésre állnak, Å‘rzött helyen hagyhatják a hajót, le tudnak tusolni. Gyerekeim elmondásából tudom, akik nagy túrázók: bizony egyre kevesebb az ilyen hely. A strandok nem épültek ki. Ez most nálunk adott.

Az algyÅ‘iek a jövÅ‘t a tiszai hajózás újraélesztésében és abban látnák, ha a túraútvonalak a határon túlra nyúlnának tovább. Végcél lehetne például Magyarkanizsa Tisza-parti fesztiválja, amely a gyönyörű, kiépített strandon kerül megrendezésre minden évben. Ehhez azonban az kell, hogy a vízi turizmust ott is számításba vegyék, legalább az alapvetÅ‘ szolgáltatások kiépüljenek, és a határ könnyedén átjárható legyen hajóval is. A nagyobb forgalomból minden Tisza-menti település profitálna, határon innen és túl.

Tanács Gábor