Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Lakitelek és Bajmok: 30 éves partnerség

Civil szervezetek - 2007-11-24 19:34:01
Több mint harminc éves partnerkapcsolat van a magyarországi Lakitelek és a szerbiai Bajmok kulturális csoportjai között. Az együttműködésben egyformán vesz részt szerb, magyar, bunyevác.

 

– Ezerkilencszázhetvennégyben találkoztunk először a bajmokiakkal – meséli Csinger Sándorné nyugdíjas pedagógus, a lakiteleki Vass Lajos Népdalkör vezetője. – Szabadkán léptünk fel, és az ottaniak kivittek minket bemutatni Bajmokra. Olyan szívesen fogadtak, olyan sikerünk volt, hogy utána meghívtak a néptáncgálájukra: így kezdődött.

 

A kapcsolat azután fejlődött a maga útján: mivel a népdalkörösöket családoknál szállásolták el, barátságok szövődtek, végül az emberek kezdtek egymással összejárni a rendezvényeken kívül is. A lakodalmakra, keresztelőkre meghívták egymást, és persze továbbra is fennmaradt az a gyakorlat, hogy egymás kulturális rendezvényein felléptek. A nyolcezres Bajmokon minden év júniusában néptáncgálát tartanak – idén a negyvenhatodikat – míg Lakiteleen kétévente ősszel rendezik meg a Vass Lajos Népzenei Találkozót, és minden második évben a szüreti bálat. Több mint harminc év együttműködés után két éve kötötte meg a két település a testvértelepülési szerződést.

 

– Amikor létrejött a kapcsolat, akkor még Jugoszlávia volt a Nyugat – emlékszik Csinger Sándorné – csak ott lehetett például farmernadrágot kapni. A háború alatt megfordult a helyzet, akkor az itteniek küldtek segélycsomagokat. Mégsem elsősorban ez számít, hanem a személyes kapcsolat. A határon túliaknak ez jóval fontosabb a szólamoknál.

 

A lakitelekiek bajmoki partnere a Jedinsztvo – Egység – kulturális egyesület, amely tavaly ünnepelte alapításának ötvenedik évfordulóját. – Ez a szervezet tömörítette a település valamennyi kulturális csoportját, nemzetiségre való tekintet nélkül – meséli Arany Mihály, az egyesület vezetője. Mára már minden nemzetiségnek van saját hagyományőrző szervezete, de az Egység még mindig a legnagyobb: százötven fős tagsággal rendelkezik, három színjátszó csoporttal, többfajta néptánccsoporttal.

 

– Nem törekszünk arra, hogy minden hagyományt alaposan feldolgozzunk, arra ott vannak a nemzetiségi szervezetek. De arra figyelünk, hogy táncoljunk szerb, magyar, bunyevác táncokat is – magyarázza Arany Mihály a vajdasági kultúrpalettát. – Az egyes csoportok között átfedések vannak, tehát a magyar is táncolja a szerb néptáncot és fordítva. Ugyanígy megvan a kapcsolat a színjátszók között: például, ha egy adott szerepre a magyar csapatban nincs ember, a szerbek közül biztosan találnak valakit, aki képes a magyar szöveget is megtanulni.

 

– Elsősorban a magyarokhoz mentünk – vallja be Csinger Sándorné –, de van néhány olyan tagja a népdalkörnek, akik szerb vagy bunyevác házhoz kerültek, és velük barátkoztak össze. Például az egyik idősebb pár mindig egy fiatal bunyevác családnál alszik. Eleinte kézzel-lábbal értették meg egymást, de soha nem volt érezhető nemzetiségi ellentét.

 

– Rendszerint úgy intéztük, hogy ha csak olyan helyre tudtunk szállásolni valakit, ahol a házigazda nem beszélt magyarul, akkor legalább legyen a közelben egy szomszéd vagy barátnő, aki tud segíteni – magyarázza Arany Mihály. – Amikor pedig mi megyünk Lakitelekre, rendszerint úgy osztjuk szét az embereket, hogy az egy családhoz kerülők közül legalább az egyik értsen magyarul. Ahol szóból nem értik egymást, ott mutogatnak. Ebből nem csinálunk ügyet.

 

– Az egész mostanra önjáróvá vált – mondja Csinger Sándorné. – Húsz év után pusztán a családi kapcsolatok is egyben tartják a két közösséget. Évente két találkozót szervezünk, de a dolognak a testvértelepülési kapcsolat is hozadéka. Ebből is látszik, hogy a hivatalos kötelék akkor működik, ha létező kapcsolatot erősít meg. Ennek nyomán pedig kiszélesedett az együttműködés: már nemcsak a népzenészek, táncosok járnak össze, hanem a horgászok, a sportolók, sőt az óvodások is.

 

– A dolognak a legnagyobb hozadéka talán az, hogy mindenki megismeri a másik kultúráját, a többnemzetiségű társadalmat – véli Arany Mihály. – Megnézzük egymást, próbáljuk megérteni egymás produkcióit. Persze ott van a nyelv, mint akadály. Van, aki megérti, van aki nem: de ő is részt vesz, mert ebben a megértésben ő is helyet kér.

 

Tanács Gábor

Megtekintett oldalak: 4,137,023

A projekt partnerei: