A Csongrád Megyei Bíróság a közelmúltban a vádlott távollétében volt kénytelen kihirdetni az ítéletet arra a román állampolgárságú férfira, aki még 1999-ben Makón megtámadott, majd kirabolt egy 69 éves asszonyt. A férfi áldozatát egy fejszével addig verte, amíg az asszony a helyszínen belehalt sérüléseibe. A gyilkos visszaszökött Romániába, évekig nem sikerült elfogni, ám végül a magyar és a román nyomozók együttműködésének eredményeként mégiscsak rendőrkézre került.

A bíróság ezt követően Szegeden a férfi tudomására hozta az ítéletet, amely ellen az elítélt nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedhetett: a vádlottra 15 év fegyházbüntetést róttak ki. A férfi a szegedi Csillagban meg is kezdte a szabadságvesztés letöltését, ám kérvényezte, hogy inkább egy román börtönbe kerüljön. Az indítványt a minisztérium vizsgálja. Ugyancsak a román rendőrök fogták el azt a hazájukbeli férfit, aki 2005-ben megvert egy zákányszéki asszonyt, és bántalmazta a nő édesanyját is. Neki 3 év 8 hónapot kell bezárva töltenie, szintúgy egy román börtönben.

DNS-minta a határon túlról

Cseh Attila, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese a makói gyilkos kézre kerítésével kapcsolatban az Ericinfonak elmondta: a rendőrségnek mintegy négyévnyi munkával sikerült beszerezni azokat a bizonyítékokat – köztük az elkövető DNS mintáját –, amelyek alapján a bíróság ítéletet hozhatott. Cseh Attila hozzátette: miután a bíróságok kiadják egy-egy feltételezett elkövető ellen a nemzetközi elfogatóparancsot, gyakran a nyomozószervek kooperációjának köszönhető az eredmény. Efféle körözéseket élet- és vagyon elleni bűncselekmények miatt is rendszeresen ad ki a bíróság.

– A határt a bűnözők sosem tekintették gátló tényezőnek, ezért a határ menti területeken kriminalisztikai szempontból mindig fontos volt a bűnüldözők együttműködése – támasztja alá az elhangzottakat Gachályi Béla, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság hivatalvezetője, majd megjegyzi: a földrajzi adottságokból adódóan a megyei rendőrök gyakrabban a szerb kollégákkal dolgoznak együtt, ezen nem változtatott a schengeni határőrizeti rendszer életbelépése sem.

Határtalálkozók kéthetente

Nemcsak a bűnözők miatt van csaknem napi munkakapcsolat a két ország rendőrei között: az eltűnt személyek felkutatása vagy a Tiszába fulladt, s már a szerbiai szakaszon megtalált halottak azonosítása is rendőrségi feladat. Amikor nem lehetséges egy holttest személyes azonosítása, a magyar hatóságok által a közeli családtagoktól levett vérmintát eljuttatják a Vajdaságba, ahol egy ottani laboratóriumban vetik össze a DNS kódokat, amely nyomán egyértelműen azonosítani lehet egy embert. Ezeknek a vizsgálatoknak a költségeit a szerb állam magára vállalta.

A bűnüldözési munkáról Gachályi Béla elmondta: ha egy esetnek vélhetően vannak határon túli vonatkozásai is, akkor arról minden esetben feljegyzést készítenek a szerb vagy a román rendőrök számára. Ez az információáramlás kölcsönös, ahogyan rendszeresek a határtalálkozók is. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1995 és 2008 között eltelt 13 évben 387 alkalommal találkoztak személyesen a magyar és a szerb rendőrök, hogy tájékoztassák egymást a folyamatban lévő ügyekről. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kéthetente tartanak határtalálkozókat.

Gachályi Béla kérdésünkre válaszolva elmondta: miközben sok határon túli együttműködést megakasztott Szerbia évekkel ezelőtti NATO bombázása, a rendőrök közötti konzultációk akkortájt sem igen voltak ritkábbak a megszokottnál. – A bűnözés kihasznál minden olyan szituációt, amikor a társadalmi vagy gazdasági viszonyok táptalajt adnak az illegalitásnak. Ezekben az időszakokban létkérdés a bűnüldözők együttműködése. Fontos, hogy a rendőrök kommunikálni tudjanak egymással, és képesek legyenek együtt dolgozni, ennek alapjait pedig „békeidőben” lehet megteremteni és a folyamatos kooperációval ápolni, továbbfejleszteni – fogalmazott Gachályi Béla. (Munkatársunktól)