Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Aki rosszul dönt, visszafizeti a támogatást

Európa - 2008-04-15 20:42:38
Magyarország 22 milliárd euró támogatást használhat fel a 2007-2013 közötti időszakban, ha jól készíti elő, és sikeresen valósítja meg fejlesztési projektjeit.

– Milyen viták kísérik ezt a folyamatot, hogyan születnek a döntések? Milyen szempontok szerint határozta meg a magyar kormány a 2007-2013 között megszerezhető európai uniós támogatások felhasználási irányait? – erről kérdeztük az uniós fejlesztésekért is felelős Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési minisztert.

Bajnai Gordon
– Úgy tapasztaltuk, az uniós támogatások felhasználásában azok az országok lettek sikeresek, amelyek kevés célra összpontosítottak. Kezdetben hét-nyolc fő cél körvonalazódott, de számukat végül kettőre csökkentettük. Ha túl sok a cél, akkor szétaprózódnak a források. Ez nem azt jelenti, hogy csak egy-két dologra szükséges pénzt adni. Azt kell meghatározni, mi az a néhány szempont, amely alapján a sokféle befektetés közül eldöntjük, hogy jónak tartunk-e egy projektet, vagy sem. Magyarország két alapvető célt tűzött ki maga elé: a gazdasági növekedést és a foglalkoztatás növelését. Köztudott, hogy nálunk erősen lelassult a gazdasági növekedés, és nagyon alacsony a foglalkoztatottság. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzék, kellenek például vállalkozástámogató programok, képzési, egészségügyi projektek – de minden esetben vizsgálni kell, hogy ezek hogyan járulnak hozzá a két alapvető célhoz. Van két további, horizontális célunk is: a támogatásból elért eredmények a támogatás megszűnése után is legyenek fenntarthatóak, és a hozzáférésben érvényesüljön az esélyegyenlőség.

– Vita volt Magyarországon arról, hogy hol döntsenek a támogatásokról: a kormányzatnál, vagy helyben, decentralizáltan. Végül felemás megoldás született. Miért?

– Két szempont ütközik egymással: a szubszidiaritás elve szerint ott kell dönteni, ahol a legtöbb helyi ismeret található, és a döntések hatásai érvényesülnek. A másik szempont a szakértelemé, amely nálunk hagyományosan az integrált országos megközelítés, ez pedig kormányzat ágazati szerveiben található meg. Magyarország nem föderális állam, mint például Ausztria. Nálunk erős, központi, ágazati irányítás működött. Az Európai Unió működési logikájának és elvárásainak megfelelően a kilencvenes évek második felében létrehoztunk az országban hét tervezési-statisztikai régiót. Ezeket tovább kellett volna fejleszteni úgy, hogy választott döntéshozó testülettel rendelkezzenek, és legyenek saját pénzügyi forrásaik. Mivel ez a kétharmados választójogi és önkormányzati törvény átalakításával járt, a kormány kezdeményezése ellenére az ellenzék nem szavazta meg a változtatást.

– Hogyan lehet így döntéseket hozni?

– A regionális fejlesztési tanácsok, amelyekben együtt döntenek a kormányzat képviselői, akik gyakran a helyi politikának is neves szereplői, illetve a helyi önkormányzatok, kistérségek delegáltjai, megkapták a projektek előkészítésének jogát, a véleményezés lehetőségét. Az uniós támogatások elköltéséért azonban a végső felelősséget az országnak kell viselnie. A rendszer úgy működik, hogy ha rossz döntéseket hozunk, akkor vissza kell fizetni a fölvett támogatást. Mivel a régióknak nincs választott döntéshozó testületük és saját pénzügyi forrásaik, ezért a döntés joga és felelőssége jelenleg a kormányzati szervek kezében van. Ezt az állapotot átmenetinek tartjuk, de egyelőre nem tudunk változtatni rajta.

– Az ön által felügyelt Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget időnként azzal vádolják, hogy késnek a projektek. Ezeket jogos felvetésnek, vagy a túlzott türelmetlenség jelének tartja?

– Az olvasók nagy része épített már házat, vagy újított fel lakást, és ismeri azt az érzést, hogy amint az ember meghozta a döntést, hogy belevág, legszívesebben már másnap ott látta volna a munkásokat. De azzal is bizonyára mindenki egyetért, hogy a kis magánprojektek is akkor sikerülnek jól, ha megfelelően előkészítik őket. Így van ez nagyban is. Minden felzárkózó országban rettenetesen nagy a türelmetlenség: szeretnénk már azt látni, hogy olyanok vagyunk, mint például Ausztria. Közben pedig az európai tapasztalatok szerint a nagyberuházásoknál a ráfordított idő kétharmada az előkészítésre megy el – a konkrét kivitelezésre elég az idő egyharmada. Mi most ebben a kevésbé látványos előkészítési szakaszban vagyunk.

– Van-e konkrét lemaradás?

– Ezt úgy lehet megvizsgálni, ha összehasonlítjuk magunkat a többi tagországgal. Büszke vagyok rá, hogy Magyarország nemcsak a felzárkózó új tagokat, hanem az unió régi tagországait is megelőzi a támogatások felhasználásában. Lengyelország például tavaly decemberben zárta le tárgyalásait az unióval a fejlesztési támogatás felhasználásáról, Csehország pedig idén. Mi viszont már tavaly kiírtunk 185 pályázatot, körülbelül 300 projektről meghoztuk a döntést, és 2008 februárjában mintegy 30 milliárd forintot (120 millió eurót) ki is fizettünk. Az a helyzet, hogy miközben nemzetközi összehasonlításban az élen járunk, itthon azt szeretnénk, ha még gyorsabban mennének a dolgok.

– Sokan túl bürokratikusnak találják a pályázati eljárást.

– Nagyon sok múlik a pályázáshoz kapcsolódó eljárásrenden és intézményeken. Nálunk 37 különböző hatósági engedély szükséges egy nagyobb projekthez. A magyar kormány nemrég döntött egy gyorsítási csomagról: megnézzük, hogyan lehetne a hatósági döntéseket összevonni, az engedélyezési szabályokat egyszerűsíteni.

– Magyarországon éles politikai szembenállás van a kormányoldal és az ellenzék között. Az Európai Unió költségvetési ciklusa hét év – ez több kormányzati időszakot is magába foglal. Hogyan befolyásolják a politikai ellentétek a fejlesztések megvalósulását?

– A regionális fejlesztési tanácsokban együtt ülnek a kormányoldal és az ellenzék képviselői, a döntések elsöprő többségét mégis konszenzussal hozzák meg. Nehéz is arról ideológiai vitákat folytatni, hogy merre menjen például egy út. Meg kell egyezni, mert ha nem tudnak megállapodni, akkor elvész a pénz, és mindenki veszít. Én azt szeretném, ha országos szinten is mindenki belátná ezt. Ezért kezdeményezte a kormány, hogy a parlamentben hozzunk létre egy eseti bizottságot ellenzéki vezetéssel, amely felügyeli az uniós támogatások elköltését. Maximális nyilvánosságra törekszünk a projekteknél. Ha sikeresen használjuk fel a fejlesztési támogatásokat, az az ország sikere, ilyen értelemben kormányzati siker. De ezek a fejlesztések konkrét településekhez kötődnek – az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is abban érdekeltek, hogy fejlődjön, sikeres legyen a településük, ezért minden siker az ő sikerük is.

– Hogyan alakulnak a magyar-szerb határ menti együttműködési programok?

– Az Európai Bizottság március 27-én hagyta jóvá a magyar-szerb területi együttműködési programot, és ezekre 50 millió eurós támogatást szavazott meg. Ez összegszerűen is nagy előrelépés a korábbi időszakhoz képest, de óriási igény is van rá: már az előző időszakban több, mint 400 projektjavaslat született Vajdaságban, amelyek egy részét csak a mostani periódusban tudjuk megvalósítani. Szinte mindig kétfordulós pályázatot alkalmazunk. Az első fordulóban csak koncepciókat kell majd beadni. Ezek közül válogatjuk ki a szakértőkkel és a szerb kormánnyal együtt azokat, amelyeknek van esélyük nyerni, és csak ezekre kell kidolgozni a költséges részleteket. Biztos vagyok abban, hogy ez a közös program – azon kívül, hogy javítja a határ mentén élők helyzetét – hozzájárul Szerbia európai uniós közeledéséhez is.

Tanács István

Megtekintett oldalak: 4,244,801

A projekt partnerei: