Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

Versenyző és együttműködő nagyvárosok

Eurorégió - 2008-02-14 21:23:33
A DKMT Eurorégió nagyvárosai között spontán verseny folyik a térségbeli vezető szerepért, de a lehetségesnél gyengébbek az egymás közti kapcsolataik.

Nagy Gábor szerint a 165 ezer lakosú Szegednek egy félmilliós nagyváros funkcióit kellett volna ellátni
A Szeged-Temesvár-Újvidék városhármas a DKMT-térség meghatározó motorja lehetne, ha az eddigieknél több kapcsolat, a spontán versenyen kívül több együttműködés és munkamegosztás lenne köztük. Úgy, ahogyan ez Nyugat-Európában szokásos az ottani eurorégiók centrumvárosai között. Nagy Gábor, az MTA Regionális Kutatások Központja békéscsabai kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint a térségből egyedül a 307 ezer lakosú Temesvár szerepel komolyabb súllyal az európai városhálózatban.

Szegednek nincs elég gazdasági húzóereje

Szeged a maga 165 ezer lakosával európai középvárosnak számít, amelynek azonban az eurorégió megalakulásakor jelentős előnye volt Temesvárhoz és Újvidékhez képest az, hogy biztosnak látszott: Magyarország, benne Szeged csatlakozik legelőször az Európai Unióhoz. Újvidéket visszavetette egyrészt a délszláv háború és az 1999-es bombázás, másrészt az, hogy az eurorégió területén belül túlságosan messze délen fekszik, Szerbián belül pedig túl közel van a fővároshoz, Belgrádhoz.

Arra kérdésre, miért nem tudott élni a kezdeti előnyével Szeged, Nagy Gábor azt felelte: egy félmillós nagyváros funkcióit kellett volna ellátnia – erre azonban a gazdasági húzóerő hiánya miatt nem volt képes. A magántőke beáramlásának szempontjából Szeged rossz helyen van: viszonylag távol a nyugati határtól és Budapesttől.

A szükséges fejlesztések vagy egyáltalán nem, vagy késve valósultak meg. A Tisza a mai napig nem vált nemzetközi víziúttá. A Kecskemét-Szeged vasútvonalat nem fejlesztették, az M5-ös autópálya megkésve ért Szegedig, a román határra vezető M43-as sztrádát pedig még el sem kezdték építeni. Így későn kezdett működni a logisztikai központ is – egyszerűen túllépett Szegeden a fejlődés.

Temesvár motorja: a Traian Vuia Repülőtér

Temesvár gyors fölemelkedésének legfontosabb motorja a nemzetközi repülőtere volt: azok az emberek, akik a befektetések sorsáról döntenek, gyorsan meg tudják közelíteni a várost. Romániában – Magyarországtól eltérően – nem szűnt meg a belföldi légiforgalom, a rendszerváltás után Temesvárnak nem a nulláról kellett kezdenie az újbóli fejlesztését.

Szeged látképe a Fogadalmi templom tornyából
Abban, hogy Szeged hosszú időn át nehezen megközelíthető maradt, és nem vonzott elegendő befektetői tőkét, több ok játszott közre. Például, nem voltak igazán jó gazdasági szakemberei a városnak. Egyes kormányzati periódusokban a lobbiereje is elégtelen volt Szegednek. Amikor az Európai Uniós csatlakozás után létrejöttek az úgynevezett pólusprogramok, amelyek a hiányzó helyi erőt kormányzati segítséggel igyekeztek pótolni, a megkésettség sajátos köztes állapotot hozott létre: az olcsó munkaerőre már nem lehetett építeni, mert azok a befektetők, akik emiatt jöttek az országba, Romániában akkorra eurokonform jogrendet, de a magyarországinál lényegesen alacsonyabb béreket találtak.

A magas hozzáadott értékű termékek gyártói viszont Budapesten és tágabb környezetében telepedtek meg. A kormányzati támogatások elnyerésére sem Szeged volt a legesélyesebb – a rendelkezésre álló pénz nagyobb része a Dél-Alföldnél is elmaradottabb Észak-Magyarországra és Észak-Alföldre került. A Dél-Alföldön belüli erős térségi rivalizálás is gyengítette Szeged pozícióit.

Helyi akarat + országos támogatás + pénz

A szegedi Kárász utca
A legnagyobb esélyt az egyetem, a városban lévő kutatóhelyek jelentették és jelentik ma is – állítja Nagy Gábor. Elsősorban a biotechnológia kínál lehetőséget arra, hogy európai jelentőségű tudástermelő központ jöjjön létre. Eddig nem volt azonban sem egyértelmű, erős helyi akarat, sem országos szintű politikai és pénzügyi támogatás, hogy ez megvalósuljon. A régióközpontok megerősödését célzó – egy időben pólusprogramnak nevezett – fejlesztési elképzelésben túlságosan megszaporodtak a prioritások. A tervezési folyamatban annyi fontos cél került egymás mellé, hogy a sok prioritás szinte mindegyike eljelentéktelenedett. Szeged számára a következmény az lett, hogy elvesztve kezdeti előnyét, a fejlődésben nemcsak Temesvár, hanem esetleg még Arad is lekörözi.

Az eurorégiós régióközpontok közötti kapcsolatok intenzitása elmarad a lehetségestől. Nagy Gábor szerint ez bizonyos határig magyarázható e városok adottságai és helyzetük közti különbséggel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a térségben még ma sem átjárhatók a határok olyan értelemben, mint a nyugat-európai eurorégiókban. A közigazgatási középszint tisztázatlansága, a megyék és a megyei jogú városok közti ellentét és rivalizálás is közrejátszott abban, hogy a térség centrumai egyelőre a lehetségesnél kisebb mértékben használták ki az eurorégiós együttműködésben rejlő előnyöket.

Tanács István

Megtekintett oldalak: 4,288,446

A projekt partnerei: