Beállítás kezdőlapnak
Hőmérséklet: °C


  • Programajánló
  • E-Market
  • Piactér
  • Rádió
  • Archívum
  • Hírlevél
  • Keresés a hírek témaköreiben:

  • Keresés az adatbázisban:

  • Összetett keresés
    -tól -ig

  • A DKMT aktuális programja
  •  
  •  
  •  
  •  

A karácsony is összeköt

Vallás - 2006-12-10 10:15:11
Vajdaságban összefonódik az óhitű és a katolikus ünnepkör. A többnemzetiségű közegben természetes, hogy a különböző hitvallású emberek megtisztelik egymás ünnepét.

„Hristos se rodi!” (Krisztus megszületett) – így köszönnek három napig Karácsonykor a szerbek, amire a válasz: „Vaistinu se rodi!” (Valóban megszületett). A zömmel ortodox (pravoszláv) hitvallású szerbek a régi, Julianus naptár szerint tartják az egyházi ünnepeket. Így Karácsony napja náluk január 7-ére esik, sőt, némi túlzással „szerb Újévvárást” is rendeznek január 13-án, de ennek nincs megalapozottsága a hagyományvilágukban. Vajdaságban összefonódik az óhitű és a katolikus ünnepkör. A többnemzetiségű közegben természetes, hogy a különböző hitvallású emberek megtisztelik egymás ünnepét. Ez lehet egy kézfogás, vagy akár részvétel a családi, illetve vallási szertartásokon. Az utóbbi években ezt az állam is tiszteletben tartja. Így a katolikus ünnepeken, akik igénylik, szabadnapot kaphatnak. Az iskolákban is úgy szervezik meg a tanítást, hogy a téli iskolaszünet felöleli a két ünnepet, idén például december 22-étől január 15-éig tart.

A vegyes házasságban élő vajdasági családokban így már december közepétől karácsonyi hangulat uralkodik. A tehetősebbek mindkét karácsonyi ünnepen megajándékozzák egymást. Ámbár a szerbeknél nem volt hagyománya a karácsonyi ajándékozásnak, csak a kóringyálóknak, meg a polozsajniknak járt némi apróság. Ma már, a fogyasztói társadalom, a nyugati vásárlási láz hatására a pravoszláv vallású gyerekek is értékes ajándékokat találnak a szintén egyre gyakoribbá váló karácsonyfa alatt. Az anyagi lehetőségektől függően odekerülhet modern mobiltelefon, márkás edzőcipő, de piacon vagy a kínai boltban vásárolt bóvli, ílletve egy kis édesség is.

A multietnikus Vajdaságban elkerülhetetlenül keverednek az ünneplés módjai. Az ortodox karácsonynak azonban megvannak a sajátos szokásai is. A téli ünnepkör az ortodox hívőknél is a böjttel kezdődik, amely hosszabb és sokkal szigorúbb, mint a katolikusoknál: hat hétig tart, ez alatt az idő alatt a húson meg a zsíron kívül a tojás és a tejtermékek fogyasztása is tilos. Szentestén a szerbeknél is a vacsora még böjti, a magyar menühöz hasonló: üres bableves, helyenként hal, valamint a nem romlandónak tartott élelmiszerekből készült (mézes, diós, mákos) sütemények kerülnek az asztalra. A fokhagyma, a család összetartását szimbolizáló alma, az egészséget előrejelző dió elfogyasztása is a magyarokéval megegyező szokás. A január 7-ei hajnali istentisztelet után a család azt lesi, hogy ki lesz az első látogatója (polozsajnik). A polozsajniknak nagyon fontos szerepe van, hiszen csak akkor lesz szerencse és egészség, ha fiatal férfi toppan elsőként a házba, boldog ünnepet kíván, felélesztgeti a tuskó szunnyadó parazsát, és búzát hint szét, hogy jövőre bő legyen a termés. Hálából almával, pénzzel, vagy ingnek való vászonnal ajándékozzák meg. Nagy szerencsétlenséget jelent, ha nő, főleg idős asszony az első látogató, de ezt a hiedelmet persze a nők is ismerik, ezért aznap nemigen mennek vendégségbe.

Az ünnepi ebéd a karácsonyi kalács feltörésével kezdődik. A kalácsdarabokat meglocsolják egy kevés vörösborral, és így fogyasztják el. Noha a sljivovicát (szilvapálinkát) nemzeti italként tartják számon a szerbek is, ünnepekkor a vörösbor a hagyományos, kultikus ital. A karácsonyi kalácson levő gyertyát nem szabad elfújni, azt is egy kevés borral oltja el a családfő. A további menünek külön szimbolikája nincs, általában húslevessel kezdődik, főtt hússal, mártással folytatódik, és pecsenyével végződik a karácsonyi ebéd. Az ünnepek végéig azonban nem vesznek le semmit az asztalról, a morzsákat is megőrzik, és később az állatok élelmébe keverik. Ez a szokás közös a keleti és a nyugati keresztényeknél.

A szenteste legjellegzetesebb pravoszláv szokása a tuskóégetés (badnjak). A tűzgyújtásnak, mint minden néphagyományban, a szerbben is bajelhárító, gonoszűző, tisztító szerepe van. Ma már elvárosiasodott ez az eredetileg falun ápolt szokás: egy tölgyfaág-csokor jelképezi az egykori tuskót. Annak idején január 6-án a családfő bejárta az erdőt, kiválasztotta és kivágta a megfelelőnek tartott fát, majd annak tuskóját a nyitott tűzhelyen este meggyújtották, hogy a hajnali istentiszteletre való indulásig lassan égjen. Ez a szokás felújult, sőt elfajult, már-már kilengésszámba megy. A máglyákba régi autógumik, kisebb robbanószerek is kerülnek, sőt, a szervezett tuskóégetéskor karbiddal töltött hordókat dobáltak a tűzbe, amelyek robbanáskor komoly anyagi kárt okozhattak, ezért a rendőrség tavaly óta betiltotta az ilyen népünnepélyt. Éjféli istentiszteletet csak néhány évvel ezelőtt kezdtek tartani a Vajdaságban, katolikus mintára.

Nánási Anikó-Szántó Márta

Megtekintett oldalak: 3,951,670

A projekt partnerei: